Vángel Jenő, zoológus, szül. Perkátán 1864 ápr. 16., megh. Budapesten 1918 dec. 29. A budapesti egyetemen 1886. bölcsészdoktorrá avatták. Ugyanaz év őszén az egyetemi állattani és összehasonlító boncolástani intézethez került első tanársegédnek. 1892-ben a szövet- és módszertanból magántanárrá habilitálták és l897 jan. 1. adjunktus lett. 1900-ban a budai polgári iskolai tanárképző (Paedegogium) r. tanárának, 1910. ugyanezen intézet igazgatójának nevezték ki. Elnöke volt az Országos Pedagógiai Könyvtárnak és Tanszermuzeumnak. 1886-ban a Rovartani Lapok társszerkesztője volt. Eleinte kivált lepkészettel foglalkozott, később szövettannal, összehasonlító boncolástannal, édesvízi gerinctelenekkel, nevezetesen a mohaállatokkal és szivacsokkal. Munkálatai közül nevezetesebbek: Adatok a vízi bogár (Hydrophilus piceus) tápláló csövének bonc-, szövet- és élettanához (1886); Mikroszkópi módszertan (Budapest 1889); Állatok konzerválása (u. o. 1892); Adatok az almafélék gyümölcseinek morfológiájához (Margó-féle pályadíjjal jutalmazva); Adatok Kocsóc és környékének lepkefaunájához (1885); Adatok Árva vármegye lepkefaunájához (1885); Adatok Trencsén vármegye lepkefaunájához (1886); A szűznemzés (1886); A jelenkor bíbora (1892); Az édesvízi mohállatok (1894, Margó-féle külön díjjal jutalmazva). A Balaton tudományos vizsgálatában résztvevén, a szivacsokat, mohaállatokat és a gyűrüsférgeket dolgozta fel. Értekezései többnyire német és francia kivonatban is megjelentek. Átdolgozta a Roth S.-féle Állattan és Pap J.-féle Természetrajz című tankönyveket. A Természettudományi Társulat által kiadott A magyar birodalom állatvilága (Fauna Regni Hungariae) című munkában a szivacsokat és a mohaállatokat állította össze. Seemayer társaságában (aki a növény- és ásványtant dolgozta ki) megírta az Athenaeum által kiadott Nagy Képes Természetrajzban az állattani részt (1899). Az állat- és növénytan tanításáról és borszeszes vagy formaldehides készítmények előállításáról iskolai gyűjtemények számára a Magyar Tanítóképzőben és a Tanszer-Múzeum Hivatalos Értesítőjében jelent meg több tanulmánya (1902-1903. évf.).