VÁLYI GYULA (Marosvásárhely, 1855. jan. 25. - Kolozsvár, 1913. okt. 13.)

Apja, V. Károly bíró, anyja, Dózsa Ráchel (nem bizonyítottan, de a családi hagyomány szerint a parasztvezér, Dózsa György leszármazottja). A marosvásárhelyi református kollégium elvégzése után főiskolai tanulmányait a kolozsvári egyetem matematikai és természettudományi fakultásán folytatta. 1877-ben matematika és fizika szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett és külföldi ösztöndíjat jártak ki számára. A család Bolyai-tisztelete mellett nagy hatással volt rá két kiváló professzora: Réthy Mór és Martin Lajos, akik korán felfigyeltek a gyenge testalkatú, szembajával küzdő, de szorgalmas és tehetséges, szerény modorú hallgatóra. V. Gy. a berlini egyetemre ment, ahol matematikát a három híres tudóstól: Ernst Kummertől, Karl Weierstrasstól és Leopold Kroneckertől, fizikát pedig Kirchhofftól tanult. A berlini két év alatt két tanulmányt írt, az egyiket Kirchhoffnak, a másikat Weierstrassnak adta át. Ebben az időben látása már annyira megromlott, hogy napi 1-2 óránál többet nem volt szakad olvasnia, írnia. A látási nehézségeken átsegítette rendkívüli memóriája és gyors felfogóképessége. 1880-ban hazajött és megírta doktori értekezését "A másodrendű partialis differentialis egyenletek elméletéhez" címmel. A disszertáció tárgya kapcsolódott a legjobb hatásfokú hajócsavar és szélkerék elméletének a kidolgozásához, amellyel még kolozsvári professzora, Martin Lajos kezdett foglalkozni. V. Gy. 1881-ben a kolozsvári egyetemen magántanári képesítést nyert. 1884-ben ugyanitt az elméleti fizika és 1885-ken a matematika professzorává nevezték ki. 1891-ben az MTA levelező tagjává választotta.

Doktori értekezésének témáját továbbfejlesztette Kürschák József, aki eredményeit a "Mathematische Annalen"-ben is közzétette 1894-ben, ahol természetesen V.-ra is hivatkozott. Ez keltette fel az érdeklődését Kapteyn utrechti professzornak, aki felkérte V.-t, hogy küldje meg neki doktori értekezését. V. Gy. előzékenységének az lett a következménye, hogy Kapteyn V. Gy. dolgozatának a végén számítási hibát fedezett fel, aminek következtében V. egy elsőrendű parciális differenciálegyenletet megoldhatatlannak minősített. Kapteyn a hibát kiküszöbölte, az egyenletet megoldotta és V. eredményeinek továbbfejlesztését 1905-ben közölte az "Archiv der Mathematik und Physik" folyóiratban. Ugyanezen újságban megjelent V. értekezése is 1910-ben "Zur Theorie der partiellen Differentialgleichungen zweiter Ordnung" címen.

Kolozsvári professzorként előadott algebrát, számelméletet, analízist, projektív geometriát, differenciálgeometriát, Bolyai-geometriát, elektromosságtant, fénytant, hőtant, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Igényes, kitűnő tanár volt, aki törődött tanítványainak személyes ügyeivel is. A felsorolt előadási tárgykörök legtöbbjéből értékes közleményei jelentek meg magyar vagy német folyóiratokban. Összesen 46 dolgozatot publikált. V. értékes kutatómunkát végzett az analízis, a geometria és a számelmélet területén. Jelentős szerepe volt a Bolyai-geometria elfogadtatásában is.

Gyenge látása miatt a szakirodalomról felolvasó segítségével tájékozódott, előadásait is mindig teljesen emlékezetére, tudására alapozva, jegyzetek felhasználása nélkül tartotta. Ezért döbbent meg 1911-ben egyik előadásán, amikor káprázatos memóriája egy pillanatra kihagyott. Rögtön nyugdíjaztatását kérte. Ezután még két évig élt visszavonultan bátyjának, V. Gábornak, a volt statisztika professzornak kolozsvári házában.