VÁLLAS ANTAL (Pest, 1809. máj. 18.-  New Orleans, 1869. júl. 20.)

Szegény családba született és már ifjú korától házitanító, majd főúri családok gyermekeinek nevelője, utóbb szakíróként és tudományos egyesületek titkáraként kereste kenyerét. Tizenöt évesen a piarista rendbe lépett, két évig a trencséni rendházban tanult, de 17 évesen már tanítónak nevezték ki Sátoraljaújhelyre. A piarista rendből kilépve, Kassán, 1838-tól a pesti Tudományegyetem bölcsészkarán folytatta tanulmányait, utóbb a bécsi tudományegyetemen is tanult és 1831-ben itt tette le doktori szigorlatát.

Érdeklődése kezdetben a matematika felé vonzotta. Matematikai tankönyvén (Egyetemes számtan, Pest, 1838.) kívül számos értekezése jelent meg különféle matematikai problémákról. A Felsőbb egyenletek egy ismeretlennel címen írt értekezését méltányolva az MTA 1837-ben levelező, majd rendes tagjává választotta.

V. A. ettől kezdve az Akadémián belül folytatott jelentős szervező munkát és kritikus tevékenységet. 1841-től azonban szélesebb körben is megkezdte a fizikai, matematikai és csillagászati ismeretek terjesztését az akkor alapított Iparegylet keretében, amelynek titkára is volt. Már korábban megírta az első magyar nyelvű matematikai-földrajzi kézikönyvet, Az égi és földtekék használata címen (1838). 1841-ben megindította az első magyarországi, gazdasági, kereskedelmi és ipari szakfolyóiratot, a „Heti lap”-ot, majd 1848 elején megkezdte a korszerű magyar földrajzi-statisztikai lexikon kiadását (Nemzeti Encyclopedia - csak az E-betűig készült el).

Külön figyelmet érdemel az Egy felállítandó magyar központi műegyetemről (1841) írt tanulmánya, amely a maga idején talán világviszonylatban is a leghaladóbb tervezet volt a műszaki felsőoktatásra. Utóbb a pesti Műegyetem megszervezésekor e tervezet sok vonását valóban átvették.

Az első magyar felelős minisztérium 1848-ban kinevezte a pesti egyetem matematikatanárává, de a szabadságharc leverése után állásától megfosztották. Az állás nélkül maradt V. A. - az elnyomás és a rendőri zaklatás elől - 1851-ben az Egyesült Államokba vándorolt ki.

Sok nehézség után 1854-ben New Orleansban telepedett le. Itt rövidesen hajózási iskolát nyitott, amely néhány év alatt jó hírnévre tett szert: az általa kiállított bizonyítványokat az amerikai hatóságok is elismerték, a hajótulajdonosok pedig előszeretettel alkalmazták az iskolájából kikerülő tengerészeket. Ő indította meg az USA-ban a polgári tengerészeti évkönyvek, „Nautical Almanach”-ok (nem azonosak az US Naval Office kiadványaival!) nagy sikerű sorozatát; a „Commercial Navigation” című tankönyvét pedig széles körben használták.

1857-ben a már tekintélyt és vagyont szerzett V. A. hozzálátott, hogy az addig csak műkedvelőket tömörítő New Orleans-i természettudományi egyesületet tudományos akadémiává fejlessze. Munkája e téren is eredményes volt. Az amerikai polgárháború során azonban iskolája és vagyona elpusztult, utolsó éveiben az általa felvirágoztatott New Orleans-i akadémia titkári fizetéséből élt.

Maradandó az a tevékenysége, amelyet a magyar, majd az amerikai tudomány felvirágoztatásáért végzett.

Irodalom

GALGÓCZY Károly: Emlékbeszéd V. A. felett. Ért. mat. tud. kör. 3/8. Bp. 1875.

Bartha Lajos