1882-ben született Máramarosszigeten. Iskoláit ott kezdte, majd Vácott folytatta, 1900-ban Rózsahegyen érettségizett. Egyetemi és teológiai tanulmányait Kolozsváron végezte, 1906-ban szerezte meg matematika-fizika szakos tanári diplomáját. 1904-től tanított, állomáshelyei: budapesti, debreceni, budapesti, kecskeméti és újból a debreceni piarista gimnázium.

Vajnóczky István kiváló tanár volt, debreceni évei alatt sokat tett a matematika és a fizika oktatásáért. Kitünően képzett, nagyon jó előadóképességgel rendelkező tanár volt, aki tudását állandóan gyarapította. Érdekelték a matematika és filozófia határkérdései, e téren végzett kutatásait foglalta össze "A mathematika Pauler Ákos rendszerében" c. disszertációjában, amelynek alapján avatták 1929-ben doktorrá a debreceni egyetemen, ahol 1928-tól a Középiskolai Tanárképző Intézetben "Az infinitézimális számitások" m b. előadója. Előadásaira mindig nagyon pontosan felkészült és precízen tartotta.

Az iskolai munkája is kiemelkedő volt. A tanítási órákon szaktárgyait mosolygós derűjével nagyon meg tudta szerettetni. Kifogyhatatlan türelemmel, találékonysággal foglalkozott a gyengébbekkel is, legnagyobb öröme az volt, hogyha munkáját siker koronázta. Logikus gondolkodásra szinte játszva tanította meg a kis és nagy diákot. "Ugy fejtett meg minden feladatot, hogy nem volt hiba a levezetésben, mindig kijött a végeredmény. - Na nézzétek fiuk ezt igy kell utánam csinálnil" - emlékeznek vissza szavaira volt diákjai.

"Olyan tudással rendelkezett, amellyel elismerést szerzett az iskolán kívül álló szigoruan értelmezett szakkörök előtt, de tudását tanítványaival meleg kedéllyel, egyéni didaktikummal tudta közvetiteni." - iskolája jellemzése szerint.

1931. október 3-án hirtelen halt meg. Halála napjára még az egyik osztályt berendelte külön foglalkozásra.

Dr.Vajnóczky István irodalmi munkássága:

A mathematika Pauler Ákos rendszerében. Debrecen, 1929.