A budai Árpád Gimnáziumban tanult, majd a párizsi Sorbonne-on filozófiai doktorátust szerzett. Utána négy félévig a berlini műegyetem hallgatója. 1934-ben tért haza és az Országos Közművelődési Tanácsnál vállalt munkát. A következő években számos sajtótermék, így a Vasárnapi Könyv című képes hetilap, a Technikai és Tudományos Tudósító, a Világirodalmi Szemle szerkesztője volt, ugyanakkor több külföldi sajtóiroda budapesti levelezője. Sokat utazott, és Európa szinte minden jelesebb műszaki gyűjteményében és könyvtárában folytatott tudományos kutatásokat. Beszélt németül, franciául, angolul (később, a - Tardy Lajos barátjával együtt töltött - hadifogság idején, oroszul is megtanult). Cikkei, majd könyvei - magyar és idegen nyelven - már a 30-as évektől megjelentek. A Vajda János Társaságnak 1932-től a társaság megszűntéig (1952) tagja. A Fővárosi Népművelési Központ előadójaként 1947-től tudománynépszerűsítő, ismeretterjesztő előadásokat tartott. Dolgozott a Kereskedelmi Kamarában és a Lapkiadó Vállalatnál is, majd az Országos Műszaki Múzeum munkatársa lett. Innen vonult nyugdíjba 1967-ben. Ez azonban csak formálisnak tekinthető, hiszen gyakorlatilag élete végéig dolgozott, kutatóként, íróként és a Technikatörténeti Szemle egyik szerkesztőjeként.

Technikatörténész, technikatörténet-író és bibliográfus volt. Már fiatal korában, tanulmányai és egyéni búvárkodásai során felfigyelt arra, hogy milyen sok, fontos műszaki alkotás létrehozásában vettek részt az itthon vagy külföldön tevékenykedő magyar szakemberek. Ezért - általános technikatörténeti munkásságának a részeként - e témakör áttekintésére és jól dokumentált feltárására törekedett. A technika magyar úttörőit (tehát nem elsősorban a magyar technika úttörőit) kutatta és ismertette meg az olvasókkal, vagyis azokat a személyeket, akik magyarok voltak és (bárhol éltek) munkásságukkal a műszaki tudományok egyetemes fejlődéséhez járultak hozzá. Harmincnál több önálló könyve, további tíz, több szerzős könyv általa írt részlete és 350-nél több cikke, közleménye fontos forrásmunka.

Főbb művei

Magyar feltalálók. Bp., 1943.; Nagy magyar feltalálók. Bp., 1958.; Creative Hungarians Magyar alkotók. Bp., 1975.; Creative Hungarians in mathematics, astronomy, physics, chemistry, technical sciences and industry. A selected bio-bibliography. Technikatörténeti Szemle, 11. k. 1979.

Irodalom

SZABADVÁRY Ferenc: Dr. V. P. Technikatörténeti Szemle, 13. k. 1982 (részletes bibliográfia); MÓRA László: V. P. Könyvtáros, 1982.; PÉNZES István: Dr. V. P. emlékezete. Gépipar, 1982.; BATÁRI Gyula: V. P. Műszaki Élet. 1983.