TUZSON JÁNOS (Szászcsanád, 1870. máj. 10. - Budapest, 1943. dec.18.)

A selmecbányai erdészeti főiskolán szerzett erdőmérnöki oklevelet. Tanulmányait Ber.linben és Münchenben folytatta, többek között Adolf Engler (1844-1930) tanítványa volt. A kolozsvári egyetemen avatták böl.csészdoktorrá 1899-ben.

1894-től Selmecbányán a főiskolán tanár.segéd, majd az Erdészeti Kísérleti Állomás adjunktusa lett. 1902-ben, mint a növénytan helyettes tanára tért vissza az Alma Mater fa.lai közé. Ezekben az években főleg a külön.böző fák sejttani, szövettani és kórtani kér.dései foglalkoztatták, de ősnövénytani ku.tatásai is igen jelentősek voltak.

1904-ben oktatóként Budapestre ke.rült. Munkássága elismeréséül két intéz.mény, a Műegyetem és a Tudományegye.tem - növényszövettan tárgykörből - ma.gántanárává habilitálta, 1909-ben az MTA levelező tagjává választották.

Érdeklődése fokozatosan a rendszer.tan, a növényföldrajz- és társulástan felé is kibontakozott. A rendszertani összefüg.géseket fejlődéstörténeti alapon vizsgál.ta, és széles körű paleobotanikai ismeretei.re támaszkodva hozzákezdett egy kor.szerű növényrendszertan megírásához. A Rendszeres növénytan című kézikönyv az általános részt a virágtalan növényeket tár.gyaló első kötete 1911-ben jelent meg.

Növényföldrajzi kutatásaiban is a törté.netiséget tartotta szem előtt. Nagy vihart ka.vart Magyarország fejlődéstörténeti nö.vényföldrajzának főbb vonásai című dol.gozatával (Math. és Term. tud. Ért., 1911.). Bár több botanikus cáfolni igyekezett a sztyepp-flóra vándorlására vonatkozó né.zeteit, a munka helyes értékeléséhez a jö.vő kutatásai is szolgáltatnak még adatokat. Elsősorban a Magyar Alfölddel foglalkozott behatóan. Legkiemelkedőbb dolgozata A Magyar Alföld növényföldrajzi tagolódása (Math. és Term. tud. Ért., 1915.), amelyben Alföldünk számos növényszövetkezetét elsőként írta le. Megállapította az Alföld egyes "flóratájékait" és kitűnő jellemzést adott róluk. Felismerte a Nyírség, különö.sen a bátorligeti flóra reliktumjellegét (Jegy.zetek a magyar flóra néhány növényéről. Botanikai Közl., 1914.).

1912-ben meghívták a Budapesti Tudo.mányegyetemre a növényrendszertan elő.adójának. Ugyanakkor megbízták egy új tanszék létesítésével. A Növényrendszerta.ni és Növényföldrajzi Intézet életre hívása a magyar botanika történetének egyik mér.földkövét jelentette. A Kitaibel-féle "arany.kor" óta először vált lehetővé, hogy a ma.gyar flórakutatás egyetemi keretek között fellendüljön. 1914-ben nyilvános rendkívül, 1918-ban nyilv. rendes tanárrá nevezték ki. A világháborút követő zavaros idők meg.viselték az intézményt is, de Tuzson erélyé.nek köszönhetően hamar helyreállt a rend.

Nemcsak kiváló botanikus és oktató volt, hanem - erdész múltja révén - a gya.korlati kérdésekben is otthonosan mozgott. A megcsonkított ország faínségének eny.hítésére a húszas években bontakozott ki az alföld fásításának terve. Tuzson minden fórumon kiállt ezen elképzelés mellett.

A gyakorlati és tudományos munka, az oktatás és a rendszeresen szervezett gyűj.tő kirándulások mellett arra is volt ereje, hogy intézetét módszeresen fejlessze. A törzsgyűjtemény alapját saját gyűjteménye alkotta.

1940-ben úgy vonult nyugdíjba, hogy az általa létrehozott intézet maradéktalanul megfelelt rendeltetésének.