TORMAY BÉLA (Szekszárd, 1839. okt. 10. - Budapest, 1906. dec. 29.)

Középiskoláit Szekszárdon; állatorvosi tanulmányait Budapesten végezte, utána Weihenstephanban mezőgazdasági szakképesítést szerzett. Tanított a keszthelyi gazdasági tanintézetben; igazgatója lett a debreceni gazdasági tanintézetnek, majd számára állattenyésztési tanszéket (országunkban az elsőt) szerveztek az Állatorvosi Tanintézetben, melynek hamarosan igazgatójává is kinevezték. Emellett megszervezte a Földművelésügyi Minisztérium állattenyésztési ügyosztályát (1867) s ennek osztálytanácsosként vezetője lett; főigazgatója volt az ország valamennyi közélc és felsőfokú mezőgazdasági szakoktatási intézményének (1886), elnöki tagja az Orsz. Magyar Gazdasági Egyesületnek (OMGE-nak); később államtitkárrá is kinevezték (1901). Működésének eredményeképpen kezében összpontosult az ország állattenyésztésének szervezése és irányítása, s ezt állami ellenőrzés alá helyezte. Lótenyésztési bizottságokat hozott létre (1894. évi XII. tc.); tejgazdasági felügyelőségeket és állattenyésztési kerületi felügyelőségeket hívott életre, majd midőn megbízatást kapott az ország szarvasmarha-tenyésztésének fellendítését szolgáló intézkedések kidolgozására, azt is példásan megoldotta. Katasztert készített; megállapította az ország szarvasmarha létszámát: törzskönyvezte a szarvasmarha-állományt; tenyésztési térképet készített; tenyésztési kerületeket jelölt ki stb.

Közben szorgalmasan gyarapította az állattenyésztési szakirodalmat. Könyveinek és önálló füzetekben megjelent publikációinak száma a negyvenet is meghaladja. Tevékenysége nyomán a tudományosan megalapozott állattenyésztés az országos érdeklődés középpontjába került és neki köszönhető, hogy országunk az első világháború előtt már a világ szarvasmarha-tenyésztő országainak sorában a kilencedik helyet foglalhatta el, megelőzve Dániát, Svédországot és Svájcot. Szarvasmarha tenyésztésünk az ország gazdaságának legjövedelmezőbb ágává fejlődött.

Eredményes, az ország állattenyésztését fellendítő működése osztatlan elismerést keltett. Az MTA 1899-ben l. tagjává választotta; tudományos társaságok itthon és külföldön tüntették ki dísztagsággal; uralkodók és kormányok honorálták érdemeit címekkel, rangokkal és kitüntetésekkel. Emlékét szobor, szülőhelyén emléktábla és utcanév őrzi.

Főbb művei

Általános állattenyésztéstan. Bp., 1871., 1995.; Gazdasági lótenyésztés. Bp., 1877., 1890., 1892., 1901.; Állatorvosi feladatok a köztenyésztés terén. Bp., 1902.; Háziállatok tenyésztése. Bp., 1986., 1903.

Irodalom

KOVÁCS Gy.-FEHÉR Gy.: Biographia. Bp.; 1986.; FÜR L.-PINTÉR J.: Magyar agrártörténeti életrajzok. Bp., 1987.

Karasszon Dénes