TOMITS IVÁN (Budapest, I886. márc. 11. - ­Budapest, 1953. jan. 9.)

A budapesti Tudományegyetem bölcsésze­ti karán matematika-fizika szakot végzett. 1907-től Eötvös Loránd professzor tanárse­gédje volt, 1913-ban a fizikai tudományok­ból doktorrá avatták. Ugyanebben az évben lépett postai szolgálatba, a Posta Kísérleti Ál­lomáson. Kezdetben a kábeltechnika elméletének kidolgozásában és a méréstech­nikában ért el új eredményeket. 1918-tól kezdve a távbeszélő-erősítők fejlesztésével foglalkozott. Irányításával helyezték üzem­be 1920-ban az első hazai vivőfrekvenciás távbeszélő-összeköttetéseket a Budapest-­Győr-Szombathely vonalon. Ennek jelentő­ségét mutatja, hogy hasonló megoldások még napjainkban is a távközlő rendszerek széles körben használt elemei.

A telefonálás és a rádiózás minőségének biztosításához szükséges sokféle műszer fejlesztését irányította. Szintadó-vevőket, majd csillapítás- és szimmetriamérésre szol­gáló új eszközöket és módszereket dolgo­zott ki. Ezek segítették a légvezetékek és ká­belek áthallásának vizsgálatát és az erősára­mú vezetékek, valamint a villamos vontatás által okozott zavarok csökkentését is. 1924­-től kezdve - széles körű szaktudással és nagy nyelvismerettel - képviselte a postát a Nemzetközi Távbeszélő Tanácsadó Tes­tületben (CCIF). Tapasztalatainak továbbadása érdekében, 1925-től kezdődően, a Magyar Posta című újság műszaki mellék­letében 20 cikkből álló sorozatban ismertette a távbeszélő-összeköttetések tervezésé­nek, zavarmentesítésének, mérésének és üzemeltetésének kérdéseit. E témakörökben oktatott a budapesti Műegyetemen és a postamérnöki tanfolyamokon. 1935-ben je­lent meg Nemes Tihamérral közösen írt könyve, a Gyengeáramú elektrotechnika. 1936-ban, a gyengeáramú elektrotechnika és a híradástechnika terén kifejtett mun­kásságának elismeréseként a Magyar Elekt­rotechnikai Egyesület a jubileumi Ziper­nowsky emlékéremmel tüntette ki.

1945-től haláláig a Posta Kísérleti Állo­más elektromos osztályának vezetője volt. Súlyos betegsége ellenére - 1942-től kezd­ve csak mankóval tudott járni - 1952 vé­géig teljes szellemi aktivitással irányította a munkát.

Irodalom