TITTEL PÁL (Pásztó, 1784 jún. 28. - Buda, 1831. aug. 26.)

Édesapja kádármester volt. Iskoláit Gyöngyösön, Kecskeméten és Egerben végezte. 1806-ban - már mint a papi rend tagját - kinevezték az egri líceum matematikatanárává. Doktorátust 1807-ben szerzett a budapesti Tudományegyetemen.

1809-ben megbízták az Esterházy Károly által alapított egri csillagvizsgáló vezetésével. 1809/10-ben tíz hónapig a bécsi csillagvizsgálóban gyakornokoskodott Paula Triesnecker és Thomas Brüg mellett. 1815 októberében nyugat-európai tanulmányútra indult, melyről csak 1818 tavaszán érkezett vissza Egerbe. Jövője szempontjából az a másfél év volt a legfontosabb, melyet Gauss tanítványaként töltött el Göttingenben. Mestere környezetében a kor legkiválóbb német csillagászaival került közvetlen kapcsolatba, így Franz Enckével, Christian Schumacherrel, Wiíhelm Olbers-szel stb. 1817 tavaszán Párizsba indult. Gauss ajánlólevelével bejutott a legjobb francia természettudósok társaságába, és módja nyílt arra is, hogy a párizsi obszervatórium bejáratos vendégeként az ottani műszereket használhassa. Az év őszén még Londonba és a közeli Greenwich obszervatóriumába is ellátogatott, sőt William Herschelt is felkereste Slough-ban.

Hazatérte után néhány évig még Egeren dolgozott, majd 1824-től haláláig a gellérthegyi csillagvizsgálót irányította.

A csillagászati stúdiumok közül T P.-t elsősorban a kronológia érdekelte. Ehhez alapos elméleti matematikai felkészültségre volt szüksége, s ilyen irányú tudását Gauss tanítványaként sikerült is elmélyítenie.

E tárgyból jelent meg első könyve: Methodus technica, brevis, perfacilis ac perpetua construendi calendarium ecclesiaticum stylo tam novo quam vetere (Göttingen, 1816.). Gyakorlatot szerzett Gauss mellett a kisbolygók pályaszámításában is. E két tárgykörből közölte első cikkeit a Tübingenben kiadott Zeitschrift für Astronomie.

Gellérthegyi évei idején maga köré gyűjtötte az akkori magyar szellemi élet legjobbjait. Költők, politikusok, tudósok látogatták meg hegyi magányában. Közeli barátai közé számított Széchenyi István, és Akadémiánk első titkára, Döbrentei Gábor is. Népszerűségének volt köszönhető, hogy 1830-ban az újonnan alakult Magyar Tudós Társaság a magyar matematikusok közül elsőnek őt sorolta rendes tagjai közé.

A Tudós Társaság tagjaként, sok fontos közügyben is részt vett. Társszerzője volt a Matematikai Műszótárnak, s hozzáfogott a Közhasznú Esmeretek Tára című lexikon csillagászati és matematikai címszavainak írásához is. Céljául tűzte ki a magyar nyelvű csillagászati terminológia megteremtését. Magyar nyelvű írásai közül meg kell említeni a Tudományos Gyűjtemény 1820-as kötetében megjelent cikkét: "Astronomiai értekezés az 1820-dik esztendőbeli nevezetes nap-fogyatkozás alkalmatosságával"; és önálló könyvecskéjét: "Rövid Tudósítás a buda-pesti torony órák regulázása végett adandó jelek idejéről s módjáról..." (Buda, 1830.).

A kolerajárvány áldozataként halt meg; ő volt a Tudós Társaság első halottja. Társai a járványos idők ellenére testületileg kísérték el utolsó útjára. Vörösmarty Mihály verssel tisztelgett emléke előtt.