TIHANYI KÁLMÁN (Üzbég, 1897. ápr. 28. - Budapest, 1947. febr. 26.)

Tanulmányait Pozsonyban, majd Budapesten végezte. Legjelentősebb találmányaiban a korszerű képcső alapelvét és felépítését írta le. Az akkori mechanikus, elektromechanikus televíziós rendszerek érzékenysége meglehetősen csekély volt, mivel a fényérzékeny felületre vetített kép egyes elemei sorban, egymás után hatottak, és így a képet alkotó fényáramból keveset használtak fel. A döntő megoldást, a képfelvevő csövek fényérzékenységének fokozását, a töltésfelhalmozás elvének megvalósítása hozta magával.

T. K. már az 1926. márc. 20-án benyújtott magyar szabadalmi kérelmében részletesen leírta az általa javasolt töltéstárolással működő televízió adó-vevő rendszert- itt az adó oldalon még pálcás megoldással - , majd az 1928-as prioritású magyar, német, angol, francia, USA stb. szabadalmaiban világosan leírta a töltéstároló elektródát és a később gyakorlatban megvalósított tárolócső kiviteli alakját. Az első ilyen rendszerű, teljesen elektronikus, mozgó alkatrész nélküli, a töltéstárolás elvét is hasznosító megoldást 1933-ban V. K. Zworykin ismertette. Részletesen leírta azt a képcsövet - az Ikonoszkópot -,amely már kihasználta a töltésfelhalmozás elvét. Alkalmazásával lehetővé vált a jó minőségű televíziós képek adása, néhány száz sorig terjedő felbontással.

A berlini Technische Hochschule tanára, F. Schröter 1937-ben megjelent Fernsehen című könyvében ismerteti az új, nagy teljesítményű töltéstároló képfelvevő csöveket, megjegyezve, hogy a tárolócső első leírása T. K., műszaki megoldása pedig V. K. Zworykintól származik. Ami azonban ebben a képcsőben teljesen új - azaz a töltéstárolás -, az T. K. találmánya. Mindezeken túlmenően T. K. volt az első, aki 1929-ben angol, majd francia szabadalmában a képfelvevő csőnél a toldalékcsövet alkalmazta. Ez tette lehetővé a képoldalról történő pásztázást, ami a korszerű ikonoszkóp alapkövetelménye. A távolbalátással kapcsolatos találmányaira tizenkét országban nyert szabadalmat.

A harmincas évek elejétől T. K. televízióval irányított robotrepülőgépének fejlesztésével foglalkozott, először Londonban az Air Ministry laboratóriumaiban, majd az Olasz haditengerészet részére. Angol szabadalmát 1929-ben nyújtotta be, és 1931-ben kapta meg. 1935-től főképpen az ultrahang alkalmazására épülő találmányok kidolgozásával foglalkozott. Ezek közül legjelentősebb, gyakorlatban is megvalósított találmánya egy magasnyomású ultrahang sugárvetítő, melynek prototípusát Magyarországon építette fel.