THANHOFFER LAJOS (Nyírbátor, 1843.nov. 23. - Budapest, 1909. márc. 22.)

Középiskoláit a pesti piaristáknál, orvosi tanulmányait ugyancsak Pesten végezte. Már medikus korában, három pályadíjat nyert a harántcsíkos izmokban levő idegvégződésekkel, a rovarok Malpighi-edényeivel és a májbetegségekkel foglalkozó egy-egy dolgozatával. Balassa professzor vette maga mellé műtőnövendéknek, majd 1868-ban az élettani intézetben Jendrassik asszisztense lett; 1872-ben egy. m. tanárrá képesítették és még ugyanabban az évben megkapta rendes tanári kinevezését a Pesti Állatgyógyintézet élettani és fizikai tanszékére. Itt működött 1890-ig, amikor is a Lenhossék halálával megüresedett orvoskari anatómiai intézet igazgatójává nevezték ki. Itt dolgozott agyvérzés következtében bekövetkezett haláláig; hamvai a Kerepesi temetőben nyugosznak.

Sokoldalú tudományos tevékenysége felöleli az élettan, szövettan, anatómia és az állatorvostörténelem széles területeit. Folyóirati közleményei mellett Az összehasonlító élet- és szövettan alapjai (Bp., 1883.) című könyvét egyidejűleg német nyelven Stuttgartban is kiadták; kitűnő könyvet írt A mikroszkóp és gyakorlati alkalmazása címmel, e műve a magyaron kívül német és orosz nyelven is megjelent. A szövetek és szervek szerkezete című művét a Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat adta ki 1894-ben, ugyanakkor A szövettan és szövettani technika című kétkötetes műve is napvilágot látott. T. F., aki kitűnő rajzoló volt, 37 gyönyörű fametszettel illusztrálta Bőke Gyulának, a fülészet első magyar professzorának tankönyvét; saját könyveinek gazdag képanyagán kívül kőrajzos ábrái díszítik Margó Tivadarnak Darwin és az állatvilág (Pest, 1869.) című munkáját és művészi rajzaiban gyönyörködhetünk Anatómia és divat című könyvében.

T. F. fordította magyarra Graber: Az állatok mechanikai műszerei (Bp., 1895.) című könyvét; megírta Az állatorvostudomány és állatorvosi szakoktatás története Magyarországon (Bp., 1888.) című első magyar nyelvű állatorvostörténelmi művet is.

Az összehasonlító élettan eredményes művelése mellett különös előszeretettel foglalkozott szövettannal, különösen az idegrendszer szövettanával és a mikrotechnikával. Ragyogóan felszerelt szövettani laboratóriumában sok neves külföldi tudós is megfordult. Figyelemre méltó idegszövettani tevékenységén kívül nevéhez fűződik a központi idegrendszer kórszövettani tanulmányozásának hazai megindítása is: a lovak Trypanosomák okozta ún. tenyészbénaságának idegrendszeri elváltozásairól magyar és német nyelven kiadott művei (1876-1882) úttörő jelentőségűek. Anatómus professzorként kifejtett működéséből különösen tanítványok nevelését (pl. Davida Leó, Tellyesniczky Kálmán) emeljük ki: külön hangsúlyt érdemel, hogy Tellyesniczky érdeklődését ő keltette fel a művészeti anatómia iránt.

Érdemeit a MTA a 37 éves tudós lev. taggá, majd 1892-ben rendes taggá választásával; az uralkodó kir. tanácsosi cím odaítélésével (1888) és vaskoronarenddel (1896); a Tudományegyetem orvosi kara ny. rk., majd ny. r. tanári kinevezéssel, a Kir. Orvosegyesület Balassa-díjjal, a Magyar Országos Állatorvos Egyesület, valamint a Kir. Magyar Term. Tud. Társulat elnöki, ill. alelnöki tisztség reáruházásával méltányolta.

Emlékét művein kívül az Állatorvostudományi Egyetemen felállított márvány emléktábla, szülőhelyén ugyancsak emléktábla és iskolanév is őrzi.