TERKÁN LAJOS (Székesfehérvár, 1877. ápr. 28. - Budapest, 1940. márc. 26.)

A budapesti Tudományegyetemen tanult, matematika-fizika szakos tanári oklevelet szerzett, majd 1900-ban a Meteorológiai és Földmágnességi Intézet kalkulátora lett. Innen hívta meg - Kövesligethy Radó ajánlására - Konkoly Thege Miklós az állami kezelésbe átadott ógyallai Asztrofizikai Obszervatóriumba. Itt kezdetben a csillagok vizuális, majd fotografikus fénymérésével foglalkozott.

Nagy érdeklődéssel foglalkozott a csillagok színmeghatározásával, és az ebből levezethető hőmérsékletmérésekkel. Ebből, az akkor új és kidolgozatlan tárgyból készítette doktori értkezését 1904-ben, "Állócsillagok hőmérsékletének meghatározása" címen. Az általa alkalmazott módszer a vörös és sárga színű csillagokra jó elveket adott, és akkoriban úttörő jelentőségű volt. Érdekes számításokat végzett a Béta Lyrae kettőscsillagra vonatkozóan is. Közben a légköri fényelnyelés kérdésével is foglalkozott, és kidolgozott egy módszert a Nap tejútrendszerbeli mozgásának meghatározására (az általa nyert adatok igen közel állnak a jelenleg elfogadott értékekhez).

Cikkei a Németországban megjelenő nemzetközi jellegű Astronomische Nachrichtenben, a Mathematikai és Physikai Lapokban, a Mathematikai és Természettudományi Értesítőben, valamint a meteorológusok és csillagászok közös folyóiratában Az Időjárásban jelentek meg; az utóbbi csillagászati rovatának is szerkesztője volt, 1907-1915 között. Itt látott napvilágot cikksorozata Az astrophysikai megfigyelések módjai c ímmel (Az Időjárás, 1911-12.).

1912-ben nyert magántanári képesítést az asztrofizika tárgyköréből. Munkásságát azonban félbeszakította az első világháború. Miután az ógyallai Asztrofizikai Obszervatórium 1919-ben Csehszlovákiához került, hosszabb ideig kutatási lehetőség nélkül maradt. Az 1920-as években Tass Antal igazgatóval együtt sokat fáradozott az új magyar állami csillagvizsgáló (a svábhegyi Konkoly alapítványú Csillagvizsgáló, ma MTA Csillagászati Kutató Intézet) megszervezésén.

Mint az új budapesti csillagvizsgáló föobszervátora, itt is elsősorban a csillagászati fénymérés programján dolgozott. Megkezdte a változófényű csillagok fotografikus fényesség meghatározását, majd ő kezdeményezte a kisbolygók keresését és követését. Lényegében az általa kidolgozott kutatási terv szabta meg az 1960-as évekig a csillagvizsgáló tevékenységét. 1935-ben vonult nyugdíjba, megfigyeléseinek feldolgozásán azonban haláláig dolgozott.