TELEKI PÁL (Budapest, 1879. nov. 1. - Budapest, 1941. ápr. 3.)

Teleki Pált a nagyközönség általában mint tragikus sorsú politikust ismeri, pedig munkásságának nagyobb hányadát a geográfia művelése tette ki, s a legkiemelkedőbb földrajztudósaink közé tartozik. Lexikonunk jellegéből adódóan itt elsősorban tudományos életművével foglalkozunk.

Bár Budapesten született, erdélyi főúri családból származott, mely oly sok kiválóságot adott a hazának. Családi fészkük a Szatmár megyei Pribékfalván volt, ahova gyakran visszatért gondolatait papírra vetni. A budapesti Tudományegyetemen tanult jogot és államtudományt, az utóbbi tárgykörben írt doktori értekezést (Az elsődleges államkeletkezés kérdéséhez). A híres Ázsia-kutató geográfus, Lóczy Lajos hatására földrajzi kérdésekkel kezdett foglalkozni. Bejárta Európa könyvtárait és elkészítette első nagyobb munkáját, A japáni szigetek cartographiájának történetéhez címmel. Munkáját Párizsban Jomard-díjjal tüntették ki. Bekapcsolódott a Magyar Földrajzi Társaság munkájába, 1911-től 1923-ig az egyesület főtitkára volt.

Tudományos pályafutásának fontos eseménye az 1912. évi észak-amerikai tanulmányút, amelyen Cholnoky Jenővel vett részt. Nagy hatással volt rá az ottani gazdasági élet rohamos fejlődése, tanulmányozta ennek természeti és társadalmi hátterét. Ettől kezdve figyelmét idehaza is a termelő szférára irányította, ő alapozta meg a magyar gazdasági földrajzot. Meghatározó szerepet játszott a Közgazdaságtudományi Egyetem elődjének, a budapesti Tudományegyetemen 1920-ban megalakult közgazdaságtudományi karnak megszervezésében, ahová tanári kinevezést nyert. A következő években több nagy művet írt, amelyek a polgári gazdaságföldrajz klasszikus feldolgozásainak számítanak.

Tanári működésének 18 éve alatt (1920-1938) tanszéke a hazai gazdasági földrajz szellemi központjává fejlődött, kiváló szakemberek nevelődtek ki oktatói munkássága alatt. Több kutatóbázis megalapítása fűződik a nevéhez: a Szociográfiai Intézet és az Államtudományi Intézet (1926), Magyar Táj- és Népkutató Intézet (1938). Népsűrűségi adatok felhasználásával megszerkesztette Magyarország nemzetiségi térképét, melynek első változata a trianoni béketárgyalások idején vált nemzetközi hírűvé („carte rouge”).

A nemzet történetének válságos időszakaiban - tudományos munkásságát félbeszakítva - politikai porondra lépett. 1919-ben kultusz-, ill. külügyminiszter, 1920-21-ben miniszterelnök, majd 1938-ban vallás- és közoktatásügyi miniszter, 1939-től pedig másodízben is miniszterelnök. Politikai pályafutása Hitler jugoszláviai támadása idején tragikus véget ért.

Ő volt az első hazai tudós, aki a gazdaságot és a társadalmat földrajzi környezetébe ágyazva vizsgálta. Kimutatta ezek szerves összefüggéseit, kölcsönhatásait. Tájszemléletét az okozati elvek alkalmazása és a szintetizáló módszer jellemezte. A földrajztudomány széles látókörű, dialektikus gondolkodású kiemelkedő alakja volt.

Főbb művei

A földrajzi gondolat története. Akadémiai székfoglaló. Bp., 1917.; Amerika gazdasági földrajza. Bp., 1922.; The Evolution of Hungary and its Place in European History. New York, 1923.; A modern földrajz és oktatása. Bp., 1923.; Általános gazdasági földrajz. Bp., 1927.; A gazdasági élet földrajzi alapjai. 2 köt. Bp., 1936.

Irodalom

CHOLNOKY J.: T. P. Földr. Közl., 1939. 4., 1941. 2.; TILKOVSZKY L.: T. P. Bp., 1969.; KISH G.: Paul Teleki, 1879-1941. Geographers Biobibliographical Studies. 11. köt. New York, 1988.; RÓNAI A.: T. P, a geográfus. Földr. Múz. Tan. 6., Érd, 1989. (Földrajzi műveinek bibliográfiájával.)

Balázs Dénes