TÁRCZY-HORNOCH ANTAL (Oroszvég, 1900. okt. 13. - Sopron, 1986. jan.16.)

Bányamérnöki diplomáját Ausztriában szerezte 1923-ban. Egy évvel később ugyanitt bányamérő mérnöki diplomát is kapott, majd ezt követően elnyerte a bányászati tudományok doktora címet is. Innen hozta kiváló német nyelvtudását, ami további pályafutásán jelentősen segítette nemzetközi elismertségének megszerzésében.

1926-ban kinevezték a Soproni Bányászati és Erdészeti Főiskola geodéziai és bányamérési tanszékének professzorává. A tanszék, amely 1934-ben átszervezés folytán a budapesti József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem keretébe került, vezetése alatt a már 1929-ben megindított idegen nyelvű Kari Közleményekben közölt kutatásai révén nemzetközi tekintélyre tett szert. 1946-ban a bányamérés, a felsőgeodézia, valamint a geofizika terén kifejtett kutatómunkájának elismeréseként Szent-Györgyi Albert ajánlására az MTA rendes tagjává választotta, és eben a helyzetben újjászervezett tudományos közéletünk vezető szaktekintélye lett. Így szervezhette meg Sopronban már a negyvenes évek végén a korszerű mérnök-geodéta és -geofizikus képzést, amellyel tanítványai sorát indította el ezeken a szakterületeken.

Külföldi tudóstársai is elismerték iskolateremtő képességeit, amelyeket magasabb szinten az 1955-ben kezdeményezésére alapított MTA Geodéziai Kutató Laboratóriumban, ill. ennek jogutódaként az MTA Geodéziai és Geofizikai Kutató Intézetben kamatoztatott. Pályafutását mindvégig köztisztelet kísérte. Ezt jelzi számos magas kitüntetése is: a Kossuth-díj arany fokozata, az Állami-díj első fokozata, a Munka Érdemrend arany fokozata, a Népköztársaság Érdemrendjének IV. fokozata, továbbá külföldi kitüntetései: a Világakadémia tagsága, a Francia Tudományos Akadémia és az Osztrák Tudományos Akadémia levelező tagsága, a Bolgár és a Lengyel Tudományos Akadémia külföldi tagsága, továbbá számos díszdoktorátus jelzi nemzetközi szakmai elismertségét.

T.-H. A. professzor tudományos munkássága hat könyvében és több mint 350 tanulmányában olvasható, emellett több hazai és külföldi folyóirat szerkesztő bizottságában is tevékenykedett.

Tudományos munkájának jelentős rézét képezték műszertani vizsgálatai is. Nagy érdemei voltak a korszerű magyar geodéziai műszergyártás nemzetközileg elismert szintre való felhozatalában. Kutatómunkájának vezérelve mégis a kiegyenlítőszámításnak, mint a "precizitás tudományának" következetes alkalmazása volt. E tekintetben a geofizikában ma inverz módszerekként művelt eljárások hazai úttörője is, és a kiegyenlítőszámítás külföldön is legismertebb magyar tudósa volt.

Szakmai munkásságán túl szívesen foglalkozott történelemmel, etimológiával és híres volt szinte félelmetes emlékező tehetségéről.

1972-ben vonult nyugállományba, de haláláig segítette tudományos tanácsadóként az általa alapított Geodéziai és Geofizikai Kutató Intézetet és mindenkit, aki tanácsért, segítségért hozzá fordult. Méltán tisztelhetjük őt korunk legnagyobb magyar geodéta-tudósaként.