SZTOCZEK JÓZSEF (Szabadka, 1819. jan.19. - Budapest, 1890. máj. 11.)

Nevét mindenkor Sztoczekként írta; a család lengyel származása okozta az írás-, ill. ejtésbeli különbözőséget. A gimnázium akkori hat osztályát szülővárosában, Szabadkán végezte el, majd - özvegy édesanyja kívánságára - 1835-ben Pécsett az egyházmegye novíciusai közé állt. A következő évben már a pesti szeminárium növendéke volt, de csakhamar belátta, hogy nem papnak való, s így 1840-ben kilépett a papneveldéből, hogy még az év őszén a budai mérnöki intézet, az Institutum Geometricum hallgatója legyen.

Az Institutumban Petzval Ottó, Jedlik Ányos és Petzelt József tanítványaként kitűnő eredménnyel végezte el a mérnöki kurzust. Ezután két éven át Petzelt mellett fizetés nélküli asszisztensként ismerkedett meg a mérőeszközökkel, és tanult meg mérni. Petzelt "cathetometer"-ének német nyelvű leírását ő fordította magyarra: ez lett 1845-ben első közleménye. Minthogy első pályázatát a mérnöki intézet fizikai tanszékén nem vették figyelembe (Conlegner Károlyt nevezték ki a tanszék élére), a zágrábi akadémia fizika tanszékét pályázta meg - sikerrel. 1847-ben sikerült végre a József Ipartanoda fizikai tanszékére kerülnie. Valójában csak kinevezése után kezdett alaposabban megismerkedni a fizikával, hallatlan szorgalommal készülve előadásaira. Kitűnő előadó volt, hallgatói rajongtak érte.

Nem volt kísérletező fizikus, mindig a fizika matematikai vonatkozásai érdekelték. Tanártársaival - így Nendtvich Károly kémikussal - közös méréseket végzett. Tudományos munkássága alig egy évtizedig tartott; egyre inkább a József Ipartanoda, a Polytechnikum, illetve a Műegyetem szervezési és vezetési kérdései foglalkoztatták. 1857-ben ő lett a József Műegyetem első igazgatója, az egyetemi rang elnyerése után pedig első választott rektora.

Múlhatatlan érdemeket szerzett a Műegyetem fejlesztésében. Ő eszközölte ki a Helytartótanácsnál, hogy műegyetemi hallgatók külföldi tanulmányutakra ösztöndíjat nyerjenek, és a külföldre küldött hallgatók feladatául szabta, hogy az ott tanuló, tehetséges magyar diákokat megnyerjék a budai Műegyetemen való oktatásra. 1871/72-ben, majd újabb ciklusként 1875/76-tól 1878/79-ig állt az egyetem élén mint rektor. 1872-től a közoktatási tanács alelnöke és a műszaki alosztály elnöke, 1874-től a Középiskolai Tanárképző Intézet igazgatója volt. A Természettudományi Társulatnak 1865-től 1872-ig látta el elnöki tisztét, 1885-től a főrendiház tagja volt.

1858-ban az MTA lev., 1860-ban r., 1872-től igazgatósági tagja, 1886-tól 1889-ig alelnöke volt. Részt vett a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet alapításában.

Tanári működésének 40. évfordulóján 1889-ben - a magyar közélet melegen ünnepelte a magyar műszaki felsőoktatás szervezésében és fejlesztésében kiváló érdemeket szerzett tudóst. Közleményei a Természettudományi Társulat Évkönyveiben és Közlönyeiben, az Akadémiai Értesítően és a Poggendorff-féle Annalenben jelentek meg.

Szobra a Műegyetem aulájában áll; a főváros XI. kerületében utca őrzi nevét.