SZŐKEFALVI-NAGY ZOLTÁN (Kolozsvár, 1916 márc. 9. - Eger, 1980. nov. 9.)

A tudománynak és oktatásnak elkötelezett családban született. Édesapja a kolozsvári, majd szegedi egyetem matematikaprofesszora volt. Matematikus bátyja jelenleg is a szegedi egyetem professzora. Sz.-N. Z. is a tanári pályát választotta. A szegedi egyetemen szerezte vegytan-természetrajz tanári diplomáját. Pályáját a kolozsvári egyetemen kezdte tanársegédként, majd kémiatanár lett a nagyváradi hadapródiskolában. Háború és hadifogság után a keszthelyi gimnáziumban lett tanár, majd igazgató. 1952-től haláláig az egri pedagógiai főiskola kémiaprofesszora volt. Ott támadt fel érdeklődése a magyarországi kémia múltjának kutatása iránt, mely terület jóformán feltáratlan volt. Eredményeiről három könyv és több mint kétszáz publikáció tanúskodik. Főleg a 18. századi hazai kémia történetének kutatásával foglalkozott. E kort tárta fel "A kémia története Magyarországon" című forrásértékű monográfiában (1972) is. Ilosvay Lajosról és Lengyel Béláról önálló kötetei jelentek meg.