SZILAGYI TÖNKŐ MÁRTON (Szilágyborzás, 1642. ?-Debrecen, 1700. jan. 3.)

Jobbágyszülők gyermeke volt. Tanulmányait szülőfaluja iskolája után a debreceni kollégiumban folytatta kiváló eredménnyel, majd a kollégium és a város néhány tehetős polgárának segítségével holland egyetemekre került. 1666-tól 1669-ig Utrecht, Franeker, Groningen, Leiden egyetemein tanult. A holland felsőoktatás ekkor már teljesen Descartes hatása alatt állt. Leidenben pl. Szilágyi az egyik legjelentősebb és legönállóbb kartezianus filozófus, Arnold Geulincx tanítványa, akinek vezetésével három ízben is disputál. Hazatérve előbb "collega", azaz egy alsóbb osztály tanítója, 1670-től pedig Komáromi Csipkés György tanszéki utódjaként a bibliai nyelvek (görög-héber), s a filozófia tanára lett. Ő - mint egyik leveléből tudjuk - tanítása kezdetétől az új filozófiát adta elő.

Előadásai 1673-ban részben már írásbeli formát öltöttek, s megpróbálta őket Svájcban kinyomtatni, de az ottani egyházak tiltakozása, dogmatikus elfogultsága miatt ez nem sikerült. Így a munka csak évek múlva, 1678-ban Heidelbergben jelent meg. A mű címe: Philosophia ad usum scholarum praesertim Debrecinae applicata; azaz Filozófia az iskolák, elsősorban a debreceni használatára alkalmazva.

Könyvében, mint az tartalmából, de a 94. lapon lévő második címlap meghatározásából is kiderül, filozófián ő is a természettudományok összességét érti - a kor szokása szerint. Műve nem egyéb, mint a descartes-i ismeretelmélet (metaphysica) és természettan kifejtése.

Tankönyve hosszú ideig használatban maradt a kollégiumban, egészen Maróthi György felléptéig, amint ezt a ránk maradt számos diákjegyzet bizonyítja.

Martonfalvi halála után (1681) a dogmatika tanára lett az első kollégiumi tanszéken, s e minőségében ő is Amesius (W. Ames) tanait hirdette, akárcsak elődje és mestere, de rövidesen sort kerített a nagy hollandiai teológus, Cocceius (R. Koch) felfogásának, módszerének terjesztésére is.

Írt két teológiai vonatkozású munkát is: Biga pastoralis (Debrecen, 1684.) és Triga divortialis (Debrecen, 1690.). Az elsőben a prédikálás és imádkozás tudományára oktatja tanítványait, a másodikban pedig a válás kérdéseit tárgyalja, vagyis egyházjogot ad elő, hiszen akkor a válások az egyház hatáskörébe tartoztak. Mindkét mű széles körű tudásról, s kitűnő rendszerező-szerkesztő képességről tanúskodik, azonkívül számos jelét adja haladó racionális, kartéziánus gondolkodásának.

Coccejanizmusa miatt 1692-ben a lelkészek egy csoportja az egyház akkori vezetői előtt vádat emelt ellene, de tisztázta magát, s 1699-ben püspöknek is megválasztották.

Irodalom

ZOVÁNYI Jenő: A tiszántúli ref. egyházkerület története. Debrecen, 1939.; TÓTH Béla: Sz. T. M. "Philosophia"-ja megjelenésének körülményei. Magyar Könyvszemle, 1977.; TÓTH Béla: Weszprémi István első életrajzi munkája: Szilágyi (Sylvanus) T. M. élete. Hajdú-Bihar megyei Levéltár Évkönyve, 1977.

Tóth Bé1a