SZIGETI GYÖRGY
gépészmérnök

Szentes (Csongrád vm.), 1905. jan. 29. - † Bp., 1978. nov. 26.

Az újpesti Könyves Kálmán Gimnáziumban érettségizett 1922-­ben. A Budapesti Műszaki Egyetemen gépészmérnöki oklevelet szerzett. A műszaki tud. doktora (1952), az MTA levelező tagja 1954. jún. 19., rendes tagja, 1958. nov. 28., elnökségi tagja 1961-1964, titkára (1958-1960), főtitkárhelyettese (1960-1961). 1962-től az Indiai Tud. Akad. (Bangalore) tiszteleti tagja. 1954-58-ban az Eötvös Loránd Fizikai Társulat főtitkára, 1968-76-ban elnöke, 1976-tól tiszteleti elnöke. 1974-től az Euró­pai Fizikai Társulat alelnöke, majd tiszteleti tagja.

Szigeti György tudományos pályája 1926-ban kezdődött az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Gyár Rt. (TLTNGSRAM) ku­tatólaboratóriumában Pfeiffer Ignác professzor vezetése alatt. 1928-48-ban a gyár kutatólaboratóriumának mérnöke. Együtt dol­gozott többek között Bay Zoltán, Bródy Imre, Winter Ernő, és Millner Tivadar neves kutatókkal. Első tudományos eredményeit Bay Zoltánnal közösen a gáztöltésű kisülési csövek, valamint az oszcilloszkópcsövek (a tv-képcsövek elődei) izzókatódjainak elektronkibocsátása területén érte el. Erről számos magyar és nem­zetközi szabadalmat kaptak.

1936-tól a fémoxidok fluoreszkálást vizsgálta, fluoreszcens be­vonatú fémgőz-kisüléses lámpák elkészítése céljából. Bay Zoltán­nal együtt a világon elsőnek szabadalmaztatták a szilícium-karbid elektrolumineszcenciás fényforrást [a közismert LED diódák előd­jét]. Meghatározó szerepe volt a fénycsövek előállítási technológi­ájának kidolgozásában.

1948-50-bcn a TUNGSRAM kutatólaboratórium vezetője. 1950-­ben ez átalakult a független Távközlési Kutatóintézetté (TÁKI), amelynek félvezető-laboratóriumát Szigeti György vezette. 1953-58-ban a Híradástechnikai Ipari Kutató lnt. tudományos osz­tályvezetője. 1958-ban az MTA Műszaki Fizikai Kutatóintézet alapí­tó igazgatója lett. Ezt a tisztét 1974-ig töltötte be. Ez az intézmény a vákuumtechnika, a szilárdtestfizika, félvezetők, tranzisztorok, klasszikus és fluoreszkáló fényforrások kutatásával foglalkozott.

1949-ben és 1952-ben BME-n az elektrotechnika, 1952-54-ben a vákuumtechnika megbízott előadója.

Fő kutatási területe a vákuumfizika, ezen belül elsősorban a gáz­kisülések fizikája és technikája, valamint a lumineszkáló és félve­zető anyagok vizsgálata. Magyarországon és külföldön több mint 50 szabadalmát jegyezték be. Személyisége és munkássága egye­sítette magában a mérnök és a fizikus tulajdonságait. A világ sok híres tudósa tekintette barátjának, pl. C. V. Raman, Gábor Dénes, Z. I. Alfjorov (fizikai Nobel-díjasok). Alfjorov (Nobel-díj 2000) így beszél róla: "A legrégibb és egyik legjobb barátom Szigeti György professzor volt, aki 1968-ban látogatta meg először a lab­oratóriumomat. Nagyon nagyra értékelte eredményeinket és ő ajánlotta, hogy hívjanak meg előadóként konferenciákra 1970-ben itt, Budapesten rendeztük az első nemzetközi konfereneiát a félve­zető heteroszerkezetekről."

(Természet Világa, 2002. 11. sz. 488. old.)

Főbb művei:

• Dielectric losses and fluorescence of zinc silicates
  (Nagy Glemérrel). Nature, 1947.
• A műszaki fzikai kutatás népgazdasági jelentősége a múltban és annak perspektívája a vákuumtechnikai ipar területén.
  MTA Műsz. Tud. Oszt. Közleményei, 1960.

Források:

• Akadémikusok Életrajzi Lexikona, Budapest, 2003.
• MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont, Tudománytár.
  (Pótó János közlése)

A Szigeti-család élete csaknem száz éve összefonódott Újpesttel. Szigeti Györgv édesapja Szigeti Gyula, görög-latin filológiatanár, a Könyves Kálmán Gimn. tanára 1929-ig (élete végéig), eközben rö­vid ideig igazgatója is. Fia, Szigeti János (ma a fizikai tudomány doktora) 1955-ben érettségizett ugyanott, és ma is Újpesten él.

Tudományos nnmkásságát lehetetlen volna méltatni egy rövid írás keretein belül. Szerencsére, nincs is erre szükség, hiszen eredménye­it és alkotásait a szakma beavatottai nemcsak itthon, hanem szerte a nagyvilágban is jól ismerik.

Hadd beszéljünk itt emberi vonásairól, amelyeket csak a közelál­lók ismernek. A nagyközönség gyakran hajlamos arra, hogy min­den természettudóst és műszaki kutatót szakbarbárként képzeljen maga elé. Való igaz, hogy vannak olyan specialisták, akik részterü­letük problémáinak gazdag változatosságában egy egész végtelen világot fedeznek fel és másra nincsen szemük. De vannak szaktu­dósok - és Szigeti György ezek közé tartozik -, akik kiterjedt ér­deklődéssel rendelkeznek. Szigeti gazdag olvasottsága, roppant általános tájékozottsága élő cáfolata a "két kultúra" elméletének.

Mély műveltsége és gazdag élettapasztalatai tették fogékonnyá az emberek (és az emberi gyengék) jó megértésére. Hozzáadhatjuk ehhez kitűnő humorérzékét, amely sohasem hagyja cserben, vala­mint irigylésre méltó türelmét. Ezekből az összetevőkből ötvöződik a vezető egyik legfőbb erénye: a bölcsesség.

Nem könnyű dolog ezt megőrizni nehéz pillanatokban. Szigeti Györgynek sikerült. Kitűnő önfegyelme valóságos túlszabályozott ne­gatív visszacsatolású rendszemé változott, ami olyan külsőségekben is kitűnik, hogy az emóció pillanataiban halkabban és lassabban be­szél. mint máskor. Elárulhatjuk. hogy a szabályozás az ellenkező irányban is működik: ha felemeli hangját, biztos, hogy teljesen nyugodt. Ez azonban már régen nem titok: e sorok írója nem egy­szer hallotta már megdorgált munkatársak ajkán a megkönnyeb­bült sóhajt: hál' istennek, kiabál, nem haragszik.

Szigeti Györgynek tekinté­lye van, anélkül, hogy ret­tegnének tőle. A fiatalokat szeretettel támogatja, de igé­nyes is velük szemben. Ha valaki szembekerül vele, ke­mény ellenfélre talál, de a vita elmúltával mindig is bebizo­nyosodik, hogy nem tart hara­got. Tud álmodozni: éveken, évtizedeken át csiszolgatta magában a Tökéletes Kuta­tóintézet tervét. Tud energi­kusan és szívósan harcolni álmai beteljesüléséért. Aki közelről ismeri a Műszaki Fi­zikai Intézet megalakításának és a székház felépítésének történetét, csak csodálattal pillanthat a vezetőre, aki nem csüggedt el ezernyi nehézség között, kivívta a sikert, és to­vább harcol újabb sikerekért.

Az 1966. év nyarán, Budapesten megtartott Nemzetközi Lumi­neszcencia Kongresszus újból ráirányította a figyelmet a luminesz­cencia jelenségeivel kapcsolatos kutatásokra. Hazánkban idevágó alapkutatás szerves anyagokkal kapcsolatban a szegedi József Attila Tudományegyetem Kísérleti Fizikai Tanszékén, a szervetlen kris­tályos anyagokra vonatkozólag pedig főleg a Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Fizikai Kutató Intézetében folyik. A luminesz­cencia jelenségét a magyar ipar a fénycsövek fényporaiban és a te­levíziós képernyőkön hasznosítja: fénycsövekből az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt.-nek igen számottevő exportja van. Az alkalmazással kapcsolatos kutatások az említett iparvállalat fej­lesztési laboratóriumai mellett főleg a Híradástechnikai Ipari Ku­tató Intézet Bródy Imre laboratóriumában folynak. A Fizikai Szemle jelen száma néhány cikket közöl az idevágó hazai kutatások ismer­tetésére és megpróbálja érzékeltetni, hogy ezek a kutatások hogyan illeszkednek be és mennyire komoly helyet foglalnak el az e terü­leten világszerte folyó kutatómunkában.

Ezzel kapcsolatban talán érdemes pár szót szólni arról, hogy ho­gyan alakult ki ez a kutatási ág hazánkban, a már régen működő egye­temi intézmények mellett az 1922-ben létesült első hazai ipari kutató­intézetben, és hogyan fejlődtek kí ebből a kutatólaboratóriumból az ipari kutatást és az alapkutatást szolgáló, ma is működő intézeteink.

Mint ismeretes, az elektromos izzólámpa feltalálása időben kb. egybeesett a magyar ipari kapitalizmus kiteljesedésével, így nem csoda, ha Magyarországon az akkor elhelyezést kereső ipari tőke egy része ebben az új fejlődőképesnek látszó és főleg igen nagy pro­fitot biztosító iparágban talált befektetési lehetőséget. A virágzásnak induló magyar villamos gépipar mellett (Ganz-féle Villamossági Gyár) rövidesen megalakult az Egyesült Villamossági Rt. is, amely nagy tökélyre vitte, és nagy mennyiségben kifejlesztgette a szénszá­las izzólámpák gyártását. 1903 és 1905 között itt gyártották a vilá­gon először a magyar Juszt Sándor és Hanamann Ferenc találmánya alapján az elsö volfrámszálas izzólámpákat. Az új találmány gyártása olyan jól bevált, és a gyár működési körének oly nagy részét foglalta el, hogy ennek külső jeleként a cég rövidesen Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt.-ra változtatta a nevét. A volfrámszálas lámpák töké­letesítése világszerte megindult, rövidesen az eredeti magyar eljárást teljesen kiszorították az Amerikában kidolgozott újabb volfrámhuzal előállítási módok. Azonban a magyar gyár műszaki fejlettsége és a piacon elfoglalt helyzete révén biztosítani tudta magának az új eljárások felhasználását és saját termelésében való alkalmazását is. Röviddel a gáztöltésű izzólámpának az amerikai Langmuir által való feltalálása után megkezdődött Helfgott Ármin és Hevesi Gyula (Akadémiánk alelnökének) vezetésével a hazai gáztöltésű lámpák kísérleti gyártása is. Ezek a lámpák már az első világháború idejé­ben forgalomba kerültek. A háború befejeztekor világosan látszott, hogy a magyar gyár a világpiacon helyét csak úgy tudja megállni, ha a műszaki fejlesztést a napi problémáktól független alapkutatás­sal is alátámasztja.

A Magyar Tanácsköztársaság bukása után politikai okokból szá­mos kiváló tudósunkat váltotta le az akkori reakciós kormányzat egyetemeinkről. Az újonnan létesült kutatóintézet alapítója, Pfeiffer Ignác, a Budapesti Műegyetemen volt a kémiai-technológia pro­fesszora, aki a Tanácsköztársaság utáni reakciós rendszerrel szem­benálló meggyőződése miatt vált meg a katedrájától - őt kérte fel a vállalat a kutatólaboratórium megszervezésére. Selényi Pál a bu­dapesti tudományegyetem fizikai tanszékének haladó gondolkodású t anársegédje a Tanácsköztársaság megbízásából Eötvös Lórándot betegsége alatt, majd halála után helyettesítette a kísérleti fizikai tanszék vezetésében. Haladó gondolkozása és ez a körülmény ele­gendő volt, hogy őt az egyetemről kiközösítsék és ottani tudományos munkáját lehetetlenné tegyék. Ő lett az újonnan létesült kutatóin­tézet első fizikusa, majd később a fizikai osztály vezetője. A fiatal Bródy Imre a már akkor elismert tudós - a katonai szolgálatból le­szerelve itthon csak polgári iskolai tanári kinevezést kapott, viszont addigi tudományos munkássága alapján Max Born, a kvantummecha­nika megalapítója meghívta maga mellé asszisztensnek. Ő is kül­földről tért vissza, hogy részt vegyen az újonnan alakult intézet munkájában. Czukor Károlyt, aki az első magyar nyelvű könyvet írta a relativitáselméletről, ugyancsak politikai okokból, baloldali beállítottsága miatt távolították el az egyetemről. Ő is csatlakozott az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Gyár gárdájához. Czukor Károly szervezte meg később Winter Ernő bekapcsolódásával a hazai rádiócsőgyártást, és fejlesztette nagyra ezt az új termelési ágat. Tudományos munkásságuk, különösen Winter Ernő találmányai tették lehetővé, hogy a magyar rádiócsövek a világ minden ré­szén ismert és keresett árucikké váljanak, és egyenértékűek voltak a legnagyobb világcégek gyártmányaival.

A fényforrások tökéletesítésén dolgozva Selényi behatóan ta­nulmányozta tudományos módszerekkel, mennyiségi méréseket végezve a különböző gázoknak a vákuum-lámpákban történő lekö­tődését. Bródy Imre és az ebbe a témába bekapcsolódó Tury Pál, Szász Tibor, Tarján Imre, majd később Millner Tivadar az izzólám­pa élettartamát meghatározó tényezőket vizsgálták. Céljuk az volt, hogy lehetőleg magas hőfokon működő izzótesttel minél jobb hatás­fokot érjenek el - megadott élettartam esetén. Bródy Imre később Theisz Emil bevonásával a lámpa gáztöltésének hatását tanulmányozta, és rájött arra, hogy a lámpa élettartamát megszabó párolgási folyamatokat a töltő gáz atomsúlya az eddigi elképzelésektől eltérő mechanizmussal és egészen döntő módon befolyásolja. Hosszas kí­sérletek során dolgozta ki a világszerte ma is használt és keresett kriptonlámpát (a kísérletek során többek között olyan kérdéseket kellett tisztázniok, hogy mi módon lehet a kísérletek kezdetekor li­terenként 2000 márkába kerülő kriptongázból izzólámpa töltésére gazdaságilag megfelelő áron nagyobb mennyiségeket a levegőből kivonni: e célból meg kellett határozni a levegő kriptontartalmát, ki kellett dolgozni a kryptonnak új, gazdaságos előállítási módját). A kryptontöltés által elérhető magas hőfokot azonban csak úgy lehetett a lámpagyártás céljaira hasznosítani, ha olyan izzótestet tudtak alkalmazni, amely ezen a hőfokon a lámpa életének tartama alatt az alakját nem változtatja, és szilárdságát még a szükséges mértékig megtartja. Ennek elérése Millner Tivadarnak, Tarján Imrének és Tury Pálnak hosszas. fáradhatatlan kutatómunkával sikerült, amikor is kimutatták, hogy volfrámhoz adott kismennyiségű alumí­nium adalék anyag mellett biztosítja a kívánt tulajdonságot.

Úgy látszott, hogy az izzólámpákkal ilyen módon elérték az el­méletileg elérhető legjobb tulajdonságokat (ma már ezen a téren is újabb lehetőségek látszanak kibontakozni): más elveken működő fényforrások tanulmányozására volt szükség. Ekkor indult meg a gázkisülések tanulmányozása és a gázkisülés által keltett ibolyán­túli sugárzásnak lumineszcencia segítségével látható fénnyé való átalakítása. Amerikai tapasztalatokból kiindulva sikerült az eddig gyakorlatilag hasznosítható leggazdaságosabb fényforrást kidolgozni és azok tömeggyártását hazánkban a felszabadulás után megindítani és elérni, hogy ezen a területen a világviszonylatban igen éles versenyben hazai iparunk jó hírnevét megtarthassa. A lumineszcencia jelenségét azonban nemcsak ezeknél a legkorszerűbb fényforrásoknál. hanem az utolsó két évtizedben a televíziós képernyőknél is hasznosítjuk.

Mindez indokolta, hogy a kutató laboratóriumban a lumineszcen­ciák nemcsak alkalmazásával, hanem a jelenségek elméletének megis­merésével is behatóan foglalkozzanak. Erről a kutatásról kíván a most következő néhány cikk áttekinthető képet adni. A kutatás azonban nemcsak az eddigi fényforrások tökéletesítését, hanem egy új fénygerjesztési lehetőségnek: az elektrolumineszcenciának, világítási célokra való alkalmazhatóságára is rámutatott. Elvileg a legegyszerűbb és legjobb fényforrás az elektrolumineszcens lámpa volna, ahol a kristályos anyagon átfolyó áram közvetlenül gerjeszt lumineszcens fényt. A fényforrás elvi egyszerűsége ellenére is annak gyakorlati alkalmazását még számos körülmény, így főleg az elér­hető kis fénysűrűség akadályozza. Ennek leküzdése szintén a ku­tatók feladatát képezi. ­

A kutatás ma már nem a felszabadulás előtti egyetlen kutatóhelyen folyik, hanem az ebből kialakult és ennek hagyományait tovább­folytató három, szervezetileg különálló, de célkitűzéseit tekintve együttműködő intézményben: az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. Laboratóriumaiban, a Híradástechnikai Ipari Kutató Intézet Bródy Imre Laboratóriumában és a Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Fizikai Kutató Intézetében. Kormányzatunk biztosította. hogy a kutatóintézetekben a gyakorlatban azonnal hasznosítható célok mellett távlati célkitűzésekért folyó kutatás is művelhető legyen. Jelentős beruházásokkal biztosította a megfelelő laboratóriumi helyet, felszerelést és eszközöket.

A kutatás ezen segítség felhasználásával komoly eredményeket elért az ipar támogatása, a termékek minőségének javítása és új termékek előállítása terén. de rámutatnak arra is, hogy a világszerte folyó alapkutatási munkába bekapcsolódva korszerű problémákkal is foglalkozik, tudva, hogy az alapkutatás eredményeinek esetleg csak évek múlva lesz ipari jelentősége.