SZELE TIBOR (Debrecen, 1918. jún. 21. - Szeged, 1955. ápr. 5.)

Az elemi iskolát és a gimnáziumot Debrecenben végezte a ref. gimnáziumban, ill. annak gyakorló iskolájában, végig kitűnő eredménnyel. A Középiskolai Matematikai Lapok egyik legszorgalmasabb feladatmegoldója volt, és az országos versenyeken szép eredményeket ért el. Érettségi után, 1936-ban a budapesti Műegyetemre iratkozott be, azonban egy félév múlva a debreceni tudományegyetem bölcsészkarán folytatta tanulmányait. Matematika-fizika szakos tanári oklevelét 1941-ben szerezte. Ebben az évben a szegedi tudományegyetem meghívására az elméleti fizikai tanszék tanársegéde lett, érdeklődését azonban egyre inkább a modern algebra kötötte le. A szegedi matematika professzorok sok segítséget nyújtottak tanulmányaihoz. 1942 októberében hosszabb időre behívták katonának, emiatt csak 1946-ban doktorált. 1948-ig a szegedi tudományegyetem matematikai intézetéhen működött mint tanársegéd, majd visszatért szülővárosába. 1948-ban a debreceni tudományegyetemen habilitált, négy éven át intézeti tanár volt. 1952-ben professzori kinevezést kapott. Ugyanebben az évben Kossuth-díjjal tüntették ki, és az MTA a matematikai tudományok doktorává nyilvánította. Egy ártalmatlannak tűnő influenza szövődményei következtében fiatalon hunyt el.

Rendkívül szuggesztív erejű előadó, az ifjúságot nagyon szerető és a matematikai élet minden megmozdulásában aktívan részt vevő matematikus volt. Számos fiatalt vezetett be az algebrai kutatásokba, e munkája emlékének megörökítésére a Bolyai János Matematikai Társulat 1970-ben Szele Tibor-díjat alapított. 1949-ben Rényi Alfréddel és Varga Ottóval megindította a ma már nemzetközi tekintélynek örvendő folyóiratot, a "Publicationes Mathematicae"-t. Nagy érdeme van abban, hogy külföldi cserekapcsolatok kiépítése révén a Matematikai Intézet folyóirat- és könyvállománya rohamosan gazdagodott. Alig tíz évre tehető tudományos tevékenysége során 64 értekezése és egy ma is használatos, klasszikus algebrai tárgyú egyetemi tankönyve jelent meg: Bevezetés az algebrába. (1. kiad. Bp., 1953.).

Tudományos téren az első időkben a végtelen Abel-féle csoportokkal foglalkozott, itt elsősorban az Abel-féle p-csoportok struktúraelméletében ért el nemzetközileg is elismert eredményeket. Később az Artin-féle gyűrűk, továbbá Jakobson vizsgálatai és a modulusok érdekelték. Több eredménye és az általa fölvetett számos probléma e tárgykör lényeges kérdéseit érinti. Doktori disszertációjában (Kombinatorikai vizsgálatok az irányított teljes gráffal kapcsolatban. Mat. Fiz. Lapok, 1943.) megoldott egy Rédei László által felvetett nehéz gráfelméleti problémát. Életének utolsó két évében kezdett foglalkozni a topológiával, azonban az ezen a téren elért eredményeinek közlésére már nem volt ideje.

Irodalom