SZEGŐ GÁBOR (Kiskunhegyes, 1895. jan. 20.-Palo Alto, 1985. aug. 7.)

A Középiskolai Matematikai Lapok egyik kiemelkedő feladatmegoldója volt, 1912-ben megnyerte a Mathematikai és Physikai Társulat tanulóversenyét, 1913-ban egyetemi díjat nyert. 1913, ill. 1914 nyarát Berlinben, ill. Göttingenben töltötte. Az 1912-15. években Fejér Lipót és Eötvös Loránd tanítványa volt a budapesti Tudományegyetemen és ott ismerkedett meg Pólya Györggyel. 1915-ben bevonult katonának és Bécsben a légierőknél is szolgált, ahol Kármán Tódorral és Richard v. Misesszel kötött barátságot, ami közrejátszott az aerodinamika és az elméleti fizika iránti érdeklődésének kialakulásában. 1918-ban, még mint katona, Bécsben doktorált. 1919/20-ban Kürschák tanársegéde a budapesti Műegyetemen, de végleges állást nem kapott, ezért 1921-ben Berlinbe költözött, ahol magántanári címet nyert. A "Jahrbuch für die Fortschritte der Mathematik" című folyóirat szerkesztőségében is dolgozott. 1924-ben az Eötvös Loránd Mathematikai és Physikai Társulat Kőnig Gyula-díjjal tüntette ki. 1926-ban kinevezték a königsbergi egyetem professzorává, de 1934-ben származása miatt menekülnie kellett Németországból. Pólya György és J. D. Tamarkin amerikai matematikus közbenjárására végül is St. Louis Washington egyetemén kap állást, de fizetését csak közadakozásból és alapítványok révén tudják biztosítani. 1938-ban Stanfordba hívják meg tanszékvezető professzornak. Ezt a tisztét 1953-ig töltötte be, és ezalatt létrehozta Stanfordban a világ egyik leghíresebb matematikai központját. 1940-ben Pólya tanácsosnak látta elhagyni Svájcot, és ekkor ő segített barátján: 1942-ben Pólya már a Stanford University professzora. Szegő 1960-ban mint az egyetem Emeritus Professzora vonult nyugdíjba, de még évekig aktív maradt, 1960-tól kezdve gyakran járt Magyarországon, előadásokat tartott, és közvetlen kapcsolatban állt a magyar matematikusokkal. Tagja volt az amerikai művészeti és tudományos akadémiának, tiszteleti tagja volt a bécsi és a Magyar Tudományos Akadémiának is.

141 dolgozatot és 7 könyvet publikált, részben társszerzőkkel. Leghíresebb műve, melyet Pólyával együtt írt, és csak "Pólya-Szegő" néven szoktak emlegetni, az Aufgaben und Lehrsätze aus der Analysis, amely a matematika történetének legkiválóbb feladatgyűjteménye; feldolgozza az analízis számos területét, főleg a komplex függvénytant, de a geometria, a számelmélet, a kombinatorika, sőt a fizika is helyet kap benne; a problémamegoldás és -kutatás magasiskolája. Első kötete 1924-ben jelent meg, azóta négyszer adták ki németül, háromszor oroszul, egyszer angolul (1972-76), egyszer bolgárul és egyszer magyarul (1980-81). Első eredménye a Toeplitz-féle determinánsok elméletével foglalkozott, de ez a kérdés egész életén végigkísérte, aminek egyik megnyilvánulása az U. Grenanderrel írott könyve: Toeplitz forms and their applications (1958). A Toeplitz- és Hankel-féle formákból vezeti le az ortogonális polinomokra vonatkozó átfogó elméletét. Azelőtt, több mint száz éven át, a matematikusok egész sora az ortogonális polinomokat csak a valós tengelyen vizsgálta, az egységkörön való viselkedésük elmélete teljes egészében az ő műve.

Eredményeit összefoglaló kiváló könyve, az Orthogonal Polynomials 1939-ben jelent meg először, azóta négy kiadást ért meg. A komplex függvénytan számos problémájáról: a konform leképezésekről, az egész függvényekről, a hatványsorok tulajdonságairól írt munkái igen értékesek. Az analízis egyéb tárgyköreivel is behatóan foglalkozott, így a harmonikus függvények és a Fourier-sorok elméletével. Széles körű érdeklődése vezette el az elméleti fizikához. Pólyával való együttműködésének másik értékes gyümölcse az "Isoperimetric Inequalities in Mathematical Physics". Az isoperimetrikus problémák a geometriában merültek fel először, de kiderült, hogy számos fizikai probléma is erre vezethető vissza. Az elektrosztatikus kapacitással kapcsolatos Sz. G. egyik fontos eredménye. A 20. század egyik legragyogóbb analistája volt.

Összegyűjtött művei

Colletted Papers. 1-3. Boston, 1982.

Alpár László