SZÉCHENYI ISTVÁN, gr., *Bécs, 1791. szept. 21., .Döbling (Ausztria), 1860. ápr. 8., nagybirtokos, reformpolitikus, közgazdász. . Apja ~ Ferenc gr., a M. Nemzeti Múzeum alapítója, fia ~ Béla földrajzkutató, az MTA tagja. Az MTA alapítója (1825) és tagja (ig. 1830. nov. 17., t. 1838. szept. 7.), másodelölülő [másodelnök] (1830. nov. 17-1850). 18 éves korától a császári hadsereg tisztje. 1813-ban részt vett a Napóleon elleni háborúban. 1814 őszétől utazásokkal töltötte idejét. Bejárta Itáliát, Franciao.-ot és Angliát, valamint a Balkánt és Kis-Ázsiát. 1821 tavaszától újból katona Mo.-on. 1821-ben barátságot kötött Wesselényi Miklóssal, 1822. márc.-ban együtt indultak angliai útjukra. A fejlett polgári államokban látottak és tapasztaltak arra ösztönözték, hogy hazája elmaradott állapotán változtasson, s erre megnyerje a m. nagybirtokosokat is. 1825 őszén már a közéleti szereplés szándékával érkezett a pozsonyi országgyűlésre. Arisztokratától szokatlan módon m.-ul szólalt fel a főrendek tanácskozásán. Az országgyűlés egyik kerületi ülésén, 1825. nov. 3-án egyévi jövedelmének kamatait ajánlotta fel egy alapítandó m. tudós társ. (M. Tud. Akad.) fenntartására. 1826-ban lemondott tiszti rangjáról, s kizárólag a közéleti tevékenységnek szentelte életét. 1827-ben kezdeményezésére nyit meg Pesten a kaszinó. Még 1822-ben angliai mintára meghonosította Pesten a lóversenyeket és 1825-ben létrehozta az Első Lótenyésztő Egyesületet. Lovakrul (1828) c. első könyvében a tenyésztés fontossága mellett érvelt. A hazai gazdaság és társadalom átalakításának szükségességét a Hitel (1830) c. könyvében fejtette ki. Szakított a nemesi sérelmi politikával, bírálta a nemesség konzervatív gondolkodásmódját, korszerűtlen valóságszemléletét. A bajok fő okaként a hitel hiányát jelölte meg: a birtokos emiatt nem képes birtokát korszerűsíteni, hitelt pedig nem kap, mert megakadályozza a feudális jogrend, az ősiség. Az ősiség eltörlését, a föld adásvételének engedélyezését, azaz a feudális tulajdonnak polgári tulajdonná változtatását javasolta. A jobbágymunka felváltását bérmunkával, a törvény előtti egyenlőséget, a nemesi adómentesség eltörlését is indítványozta. Hangsúlyozta az értelmiségi szakemberek, a "kiművelt emberfők" fontosságát. Programját a törvényhozás útján, a Habsburg-birodalomhoz való viszonyunk bolygatása nélkül kívánta megvalósítani. A Hitelnek nagy visszhangja támadt, az akkoriban kibontakozó reformmozgalom programjává vált. Az arisztokraták nagy része viszont ellenezte, állásfoglalásukat Dessewffy József gr. foglalta össze A "Hitel" cz. Munka taglalatja (Kassa, 1831) címmel. A kritikákra ~ a Világ (1831) c. könyvével felelt. Új eszméje az érdekegyesítés, a társadalom uralkodó és alávetett osztályainak összekapcsolása volt. 1833-ban a cenzúra miatt Lipcsében adta ki a Stádiumot, melyben tizenkét törvényjavaslatban jelölte meg a legfőbb teendőket: az ősiség eltörlését, a szabad földbirtoklást, az ipar és kereskedelem szabadságát, a törvény előtti egyenlőséget, a nem nemesek képviseletét, a háziadó mindenkire kiterjedő fizetését, a jobbágyviszonyok felszámolását, azaz valójában a polgári átalakulás programját. Kevésbé vett részt az országgyűlés vitáiban, inkább a gyakorlati munkákból vállalt oroszlánrészt. Részt vett a dunai gőzhajózás életre hívásában (1831), a pesti Hengermalom, a Kereskedelmi Bank, az óbudai hajógyár és a téli kikötő (1836) alapításában, szorgalmazta a Duna-Tisza-csatorna építéséről szóló törvény jóváhagyását, foglalkozott a m. színház kérdéseivel, elősegítette a bortermelés és a selyemhernyó-tenyésztés fejlesztését, kir. biztosként irányította az Al-Duna szabályozását és a később róla elnevezett al-dunai út építését (1835-37), nevéhez fűződik a Lánchíd létrehozása, küzdött PestBudának az ország fővárosává emeléséért. Az 1840-es években a Lánchíd építése, Tisza-szabályozás és ármentesítési munkák megindítása (1845-46), a balatoni gőzhajózás megteremtése (1846) emelkedik ki gyakorlati tevékenységéből. Politikai téren megtorpant, a reformmozgalom radikálisabb vonulatának gyors előretörése aggasztotta. Először Wesselényitől távolodott el, Kossuth Lajos 1841. jan. 2-án megindított Pesti Hírlapja pedig nyílt fellépésre késztette. A Kelet népe (1841) c. művében azzal vádolta Kossuthot, hogy "izgatásával" veszélyezteti a békés reformtörekvéseket. Kossuth válaszában visszautasította ~ vádjait, ugyanakkor az 1830-as évek ~-jéről megállapította: "Ujjait a kor üterére tevé és megértette lüktetéseit; és ezért, egyenesen ezért tartom én őt a legnagyobb magyarnak...." Az MTA nagygyűlésén 1842. nov. 27-én tartott beszédében (A Magyar Akadémia körül) a nemzetiségek védelmében szembeszállt a túlzó magyarosítással. 1843. jún.-dec. között a Jelenkorban sikertelenül érvelt "kétgarasos" terve mellett (a birtokosok fizessenek évi két garas telekdíjat minden hold föld után). 1845. máj.-ban elfogadta a helytartótanács közlekedésügyi bizottságának elnökségét. 1847-ben közzétette Politikai programmtöredékek c. utolsó, minden addiginál kíméletlenebb támadását Kossuth és az ellenzék ellen. Az 1847-48. évi országgyűlésen ellenükben egy középpárt létrehozásán fáradozott. Az 1848-i forr. kitörésekor azonban elismerte, hogy Kossuth politikája célravezetőbbnek bizonyult, s elvállalta a közmunka- és közlekedésügyi tárcát a Batthyány-kormányban (1848. ápr. 7-szept. 11.). Nagy munkát fejtett ki az átalakulás sikeréért mindaddig, amíg az udvar szembefordulása rémlátomásokkal nem töltötte el. A nyílt fegyveres konfliktus kirobbanásának küszöbén idegrendszere összeomlott, s 1848. szept. 7-én a döblingi ideggyógyintézetbe szállították, ahonnan többé nem is távozott. Az első években súlyos önváddal gyötörte magát, hogy a fényes jövő előtt álló Mo.-ot ő vitte a romlásba. Néhány év után visszanyerte szellemi alkotóerejét, s 1857-ben elkészítette a m. politikai írod. páratlan gúnyiratát, az Önismeretet, amit Károlyi Árpád nevezett el Nagy magyar szatírának. ~ támadta benne a mo.-i önkényuralmi rendszert, az osztrák kormány politikáját és személy szerint Ferenc József császárt is. 1859-ben név nélkül Londonban jelentette meg az Ein Blick auf den anonymen Rückblick (Pillantás a névtelen visszapillantásra) c. röpiratát, melyben egy abszolutizmust dicsőítő írásra válaszolt. Utolsó, kéziratban maradt műve a Disharmonie und Blindheit (Egyenetlenség és vakság) maró képet festett a kormány magatartásáról, de ekkor sem ment el az Ausztriától való elszakadás gondolatáig. 1858 őszétől állandó rendőri megfigyelés alatt állt. 1860. márc. 3-án házkutatást tartottak nála, iratait elkobozták. A zaklatások és fenyegetések elől a halálba menekült.

M.: Sz. I. gróf munkái. Kiad. Zichy Antal, Majláth Béla. I-IX. (Bp., 1884-96; 2. sorozat, I-II. Kiad. Szily Kálmán, 1904-05); Sz. I. gróf döblingi irodalmi hagyatéka. Kiad. és bev. Károlyi Árpád, Tolnai Vilmos. I-III. (Bp., 1921-25); Összes munkái (Bp., 1921-29); Sz. I. gróf naplói. Szerk. és bev. Viszota Gyula. I-VI. (Bp., 1925-39); Sz. gróf írói és hírlapírói vitája Kossuth Lajossal. Szerk. és bev. Viszota Gyula. I-II. (Bp., 1927-30); Hitel, a Taglalat és a Hitellel foglalkozó kisebb iratok. Szerk. és bev. ifj. Iványi-Grünwald Béla (Bp., 1930); A mai Sz. Kiad. és bev. Szekfű Gyula (Bp., 1935); Napló. Vál., szerk. Oltványi Ambrus, ford. Jékely Zoltán, Győrffy Miklós (Bp.,1978, 2002); Sz. pesti tervei, levelek. Kiad. Bácska Vera, Nagy Lajos (Bp.,1985); Intelmei Béla fiához. Kiad. Fenyő Ervin (Bp., 1985); Sz. I.-Wesselényi Miklós: Feleselő naplók. Kiad. Maller Sándor (Bp., 1986); "Diszharmónia és vakság". Sz. utolsó napjainak dokumentumai. Kiad. Fenyő Ervin (Bp., 1988); Válogatott művei. I-III. Főszerk. Spira György (Bp., 1991); Gróf Sz. I. minden írása CD-a (Bp., 2001).

Irod.: Eötvös József: Sz. I. (MTA Emlékbeszédek, 1860); Falk Miksa: Sz. gróf és kora (Pest, 1868, 2. kiad. 1875); Arany János: Sz. emlékezete (Bp., 1880); Szász Károly: Gróf Sz. I. és az Akadémia megalapítása (Bp., 1880); Kovács Lajos: Gróf Sz. I. közéletének három utolsó éve, 1846-48. I-II. (Bp., 1890); Grünwald Béla: Az új Magyarország. Gróf Sz. I. (Bp., 1890); Gyulai Pál: Gróf Sz. I. mint író (Bp., 1892); Zichy Antal: Gróf Sz. I. életrajza. I-II. (Bp., 1896-97); Eötvös József: Sz. I. (E. J. Összes művei, 8. köt. Bp., 1902); Kemény Zsigmond: Sz. I. (K. Zs. Összes művei, 9. köt. Bp., 1906); Komlóssy Ferenc: Sz. I. gróf élete (Bp., 1911); Friedrich István: Gróf Sz. I. élete. I.-II. (Bp., 1914-15); Szekfű Gyula: Három nemzedék (Bp., 1920); Herczeg Ferenc: A híd (színmű, Bp., 1925); Bártfai Szabó László: Gróf Sz. I. és kortársai [1926]; Viszota Gyula: Sz. és Kossuth (Bp., 1926); Angyal Dávid: Gr. Sz. I. (Bp., 1928); Barta János: A százéves Hitel (Nyugat, 1931); [Sándor István] Skala István: Gróf Sz. I. és a magyar romanticizmus (Bp., 1932); Halász Gábor: A fiatal Sz. (Nyugat, 1934); Surányi Miklós: Egyedül vagyunk (reg., Bp.,1935); Éber Ernő: A czenki földesúr (Bp.,1942); Bártfai Szabó László: Adatok Sz. I. és kora történetéhez 1808-1860 (Bp.,1943); Östör József: A döblingi Sz. (Bp., 1944); Éber Ernő: Sz. a gazda és agrárpolitikus (Mezőgazdasági Múzeum füz. 12. sz.); Németh László: Sz. (dráma, Bp., 1946); Tilkovszky Loránt: Ismeretlen Sz.-levelek. Újabb adatok Sz. politikai pályája 1831-1848 közti szakaszának értékeléséhez (Valóság, 1959); Sz. I. (Az MTA Tört. Főbizottsága és a Tört.tud. Int. tézisei, Társadalini Szle, 1960, 2.); Barta István: Sz. és a magyar polgári reformmozgalom kibontakozása (Tört. Szle, 1960); Lengyel József: Három hídépítő (Bp.,1960); Ortutay Gyula: Az élő Sz. (Bp.,1960); Sarlós Márton: Sz. és a feudális jogrend átalakulása (Bp., 1960); Tilkovszky Loránt: Gondolatok Sz. I. hazafiságáról (Soproni Szle, 1960); Tilkovszky Loránt: A tagosítás és legelőelkülönözés Sz. I. pölöskei uradalmában (Göcseji Múzeum Évkönyve, Zalaegerszeg, 1960); Horváth Károly: Sz. és a magyar romantika (Irod.tört. Közlemények, 1961); Tilkovszky Loránt: Az elkülönözés és tagosítás Sz. I. cenki uradalmában (Agrártört. Szle, 1961); Orosz István: Sz. és a jobbágykérdés (Agrártört. Szle, 1962); Varga Zoltán: A Sz.-ábrázolás fő irányai a magyar történetírásban (1851-1918) (Bp., 1963); Spira György: Sz. tragikus útja (Tört. Szle, 1964); Spira György: 1848 Sz.-je és Sz. 1848-a (Bp.,1964); Spira György: Sz. tragikus útja (Tört. Szle, 1964); Bárány [György] George: Stephen Sz. and the awakening of Hungarian nationalism, 1791-1841 (Princeton, N. J., 1968); Gergely András: Sz. eszmerendszerének kialakulása (Bp., 1972); Andics Erzsébet: Sz. és Metternich (Bp.,1972); Eörsi István: Sz. és az árnyak (dráma, Bp.,1973); Lackó Mihály: Sz. és Kossuth vitája (Bp., 1977); Kosáry Domokos: Sz. a naplóíró és a történeti személyiség (Irod.tört., 1979); Kosáry Domokos: Sz. Döblingben (Bp.,1981); Gergely András: Sz. mint író (Irod.tört. Közlemények,1986); Tilkovszky Loránt: Sz. I. csokonyai uradalma (Somogy Megyei Levéltári Évkönyv 21. Kaposvár, 1990); Csorba László: Sz. (Bp., 1991); Sz. I. képeskönyv. Összeáll. Fenyő Ervin (Bp., 1991); Kosáry Domokos: Sz. és a nemzeti művelődés (M. Tud., 1991); Kosáry Domokos: Sz. emlékezete (M. Tud., 1991; Holmi, 1991); Tilkovszky Loránt: Sz. I. Zala megyei uradalmai (Zalai Gyűjtemény 34. Zalaegerszeg, 1993); Lackó Mihály: Széchenyi elájul: pszichotörténeti tanulmányok (Bp., 2001).

Balogh Margit