SZÉCHENYI BÉLA (Pest, 1837. febr. 3. - Budapest, 1918. dec. 2.)

Sz. István második gyermeke, a jóhírű soproni evangélikus gimnáziumban érettségizett, majd állam- és jogtudományi tanulmányokat folytatott a berlini és bonni egyetemen. Szívesen és sokat sportolt, nagyobb utazásokat tett Angliába, Svájcba, Itáliába, majd a Közel-Keleten. (Ő csempészte ki Angliába apjának híres vitairatát, a "Blick"-et.) 1862-ben nagyobb utazást tett az Egyesült Államokba. Nyomtatásban is megjelent jegyzetei jó szemű, körültekintő megfigyelőre vallanak.

Tudományos érdeklődésre utal az 1870-es években erősen visszahúzódó, majdnem kiszáradó Fertő-tó medrében végzett régészeti ásatása (1874). Röviddel később a kor híres osztrák geológusa, Eduard Suess rábeszélte egy nagyobb ázsiai expedíció szervezésére. Egyúttal felhívta a figyelmét egy tehetséges fiatal magyar geológusra, Lóczy Lajosra (1849-1920).

Az ázsiai expedícióra Lóczyn kívül Bálint Gábor nyelvész és Gustav Kreitner osztrák térképész-főhadnagy kísérte el. 1877. december 4-én indultak el Triestből, a következő évben részben együtt, részben külön utakon Indiában és Hátsó-Indiában jártak. Sz. B. a Nilgherry-hegyekben munkákat végezve, Bálint a tamil és dravida nyelveket tanulmányozva.

Calcuttából Singapore-ba hajóztak, ahonnan Széchenyi és Lóczy jávai "kitérőt" tett. Lóczynak itt alkalma nyílt a jávai vulkánok tanulmányozására. 1879 júniusában Sanghajban találkoztak össze az expedíció különvált tagjaival (Bálint innen, betegeskedése miatt, hazatért). December 7-én kezdődött az utazás legfontosabb szakasza: Kína belsejébe, a Góbi-sivatag felé indultak. Útjuk nagy részét olyan területen tették meg, ahol európai ember addig nem járt. A belső forrongások miatt csak a Góbi Kanszu-tartománybeli részéig jutottak. Az expedíció 1880-ban érkezett haza, rengeteg új geológiai, földrajzi és térképészeti eredménnyel.

A Széchenyi-expedíció legnagyobb érdemei vitathatatlanul Lóczy Lajos nevéhez fűződnek. Már az utazás első szakaszában, a Dzselep-hágó földtani térképezése közben, elméletileg arra a következtetésre jutott, hogy a Himalája vonulata mögött egy második hegyláncolatnak kell húzódnia. Ezt a hegyvonulatot később a híres Sven Hedin valóban felfedezte, és az angol Királyi Földrajzi Társaság felkérése alapján a Lóczy javasolta "Transhimalája" elnevezéssel jelölte.

Ugyancsak Lóczy érdeme, hogy Észak-Kínában alaposan tanulmányozta a lösz keletkezését. Nagyon fontos eredményei fűződtek a Góbi-sivatag vizsgálatához. Megállapította, hogy a Góbi-sivatag szárazulat, amelyet 170 millió év óta csak szárazföldi üledék töltött ki. Ezzel megcáfolta a geológusok addig vallott nézetét, amely szerint ez a sivatag valaha tengerfenék volt.

Sz. B. számára az expedíció meghozta a Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagságát, majd a nagyjutalmát is. Hasonló, nagyszabású vállalkozásba azonban később már nem fogott: az ázsiai expedíció volt életének nagy teljesítménye. Sokat foglalkozott azonban a Fertő és Hanság, valamint a Rába szabályozásának, akkoriban nagy vitát kiváltó kérdésével. E téren a mai tájvédelem elvei szerint is helyeselhető álláspontot foglalt el, és sokat harcolt az akkor nagyon elterjedt Fertő-lecsapolás hibás terve ellen, Budapesten hunyt el, 82 éves korában.