SZATALA ÖDÖN (Görbeszeg (Ulicské Krivé), 1889. febr. 5. - Budapest, 1958. jún. 27.)

Gimnáziumi tanulmányait részben Ungváron, részben Munkácson, egyetemi tanulmányait a budapesti Tudományegyetemen végezte (1909-1913). Ezután egy évig asszisztensként dolgozott az egyetem Növénytani Tanszékén Mágócsy-Dietz Sándor mellett. 1914-ben 3 hónap katonai szolgálatot teljesített Ungváron. Az Adatok Ung vármegye zuzmóflórájának ismeretéhez című doktori értekezésével 1916-ban bölcsészettudományi (növényrendszertanföldtan-földrajz) doktori diplomát szerzett.

Életének jelentős részét töltötte a vetőmagvizsgálat szolgálatában, amelynek nemzetközileg elismert szaktekintélye volt. 1913-tól 1919-ig kisegítő szakmunkaerőként, majd kísérletügyi asszisztensként dolgozott a Magyar Állami Vetőmagvizsgáló Intézetben, annak hírneves igazgatója, Degen Árpád mellett. 1920 és 1926 között vetőmagtisztító telepeket vezetett Budapesten, Szatmárnémetiben és Temesváron. 1927-től 1941-ig ismét a Vetőmagvizsgáló Intézetben dolgozott, de ezúttal szaknapidíjasként, 1941-től 1942-ig a Kolozsvári Vetőmagvizsgáló Intézetben kísérletügyi adjunktusként, 1942-től ismét a Magyar Állami Vetőmagvizsgáló Intézetben kísérletügyi főadjunktusként, 1945-től 1951-ig (rehabilitációját követően) főigazgatóként, majd egy évig igazgatóhelyettesként. Mindent megtett, hogy a fennálló nehézségek ellenére intézménye töretlen vonalú fejlődését biztosítsa. 1952-ben került az Országos Természettudományi Múzeum Növénytárába. 1951 és 1954 között az ELTE természettudományi karán "Bevezetés a zuzmók ismeretébe" címmel heti 2 órás előadást tartott. Az MTA 1953-ban a biológiai tudomány kandidátusa fokozatot adományozta számára.

A Magyar Botanikusok Borbás Társasága (1938), majd az ebből különvált Magyar Növénytani Társaság (1940) alapító tagja volt.

Egyetemi hallgató korától kezdve szakadatlan lelkesedéssel kutatta, gyűjtötte hazánk zuzmóflóráját. Saját költségen vett részt az MTA 1918-as hercegovinai, 1929-es bolgár és 1932-es görögországi botanikai expedícióin. Az 1954-es bolgár és 1956-os albán botanikai gyűjtő- és tanulmányutakat már az MTA megbízásából tette. További számos gyűjtőútja és a cserék során szívós munkával mintegy 35000 példányos gyűjteményt hozott létre, amely növényföldrajzilag igen értékes balkáni és kisázsiai anyagokat is tartalmaz. Ennek köszönhető, hogy a Növénytár zuzmógyűjteménye is tekintélyes balkáni zuzmóanyaggal rendelkezik.

A publikációiból áradó kritikai szellem és éleslátás osztatlan elismerést váltott ki hazai és külföldi kollégáiból egyaránt. Egymás után kapta a felkéréseket, megtisztelő megbízatásokat feldolgozás, meghatározás vagy revízió végett a Föld legkülönbözőbb részeiről. Így került sor G. Andreánszky észak-afrikai, L. Bíró új-guineai, P. Cretzoi román, Ginzberger brazil, C. C. Hosseus argentínai, J. Jablonszky amerikai és új-zélandi, F. Kamienski Krím félszigeti, F. Nabelek kis-ázsiai, A. Nikoloff bolgár, K. A. Rechinger görög és iráni, S. Selinka török, D. Sosnovsky kaukázusi stb. anyagainak vizsgálatára.

Legnagyobb tudományos vállalkozása, a több mint 1200 oldalas Kárpát-medence zuzmóflórája című mű. Első három része a Folia Cryptogamica hasábjain látott napvilágot, a teljes monográfia azonban mindmáig kiadatlan maradt.

1954-ben a Bolgár Tudományos Akadémia felkérésére elvállalta "Bulgária zuzmóflórájának" megírását. Sajnos már erre sem kerülhetett sor.

54 tudományos publikációjában elsősorban florisztikai felfedezéseit közölte. Hazánk zuzmóflórájával két fontos cikksorozatában foglalkozott (Adatok Magyarország zuzmóflórájának ismeretéhez; Lichenes Hungariae). Egyedülálló taxonómiai munkásságát egy öt részből álló cikksorozatában (Neue Flechten), a magyarországi Coniocapeae-król írt monográfiájában, ill. egyes florisztikai munkáiban fejtette ki. Legértékesebb eredményei elsősorban az ún. "mikrozuzmók" köréből kerültek ki, különösen a Caloplaca, Diplotomma, Lecanora, Lecidea és Pertusaria nemzetségek tekintetében. Összesen 583 új nevet, ebben 73 új fajt közölt le. Nevét négy faj viseli.

Főbb művei

Adatok Magyarország zuzmóflórájának ismeretéhez. 1-4. Magyar Botanikai Lapok, 1925, 1926, 1928, 1929.; Új zuzmók. (Neue Flechten). 1-2. Magyar Botanikai Lapok, 1926, 1931.; A magyarországi Coniocapeae-k kritikai feldolgozása. Ann. Mus. Nat. Hung. 1926; Lichenes Hungariae. Magyarország zuzmóflórája. 1-3. Folia Cryptogamica 1927, 1930, 1942.; Új zuzmók. III. Borbásia, 1941; Neue Flechten. IV. Annls hist.-nat. Mus. natn. Hung. 1954; Prodrome de la flore lichénologique de la Nouvelle Guinée. Annls hist.-nat. Mus. natn. Hung., ser. nov., 1956; Neue Flechten. V. Annls hist.nat. Mus. natn. Hung., ser. nov., 1956.

Irodalom

ALLODIATORIS Irma: Dr. Sz. Ö. 1889-1958. Élővilág. 1959; BÁNHEGYI József: Dr Ö. Sz. (1889-1958). Revue Bryologique et Lichénologique. 1959; VERSEGHY Klára: A catalogue of the new lichen names described by Ö. Sz. The Lichenologist. 1963.

Lőkös László