Fiatal korától érdekelte a fizika, már mint kisdiák, édesapja mellett famuluskodott a fizikai szertárban. A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen elvégezte a fizika-matematika tanári szakot, hamarosan doktorált (1932), disszertációjának témája a gázkeverékek dielektromos viselkedése volt.

Rövid szegedi tartózkodás után, ahol Szent-Györgyi Albert mellett dolgozott, következtek a külföldi tanulmányutak évei. Ezek során dolgozott Debye intézetében Lipcsében és Rutherford munkatársaként Cambridge-ben.

A tanulmányutak, a három Nobel-díjas tudós kétségtelenül hatott rá, de ezeket a hatásokat nagyon határozottan átszűrte saját egyéniségének, sajátos kutatói magatartásának megfelelően. Bár kétségtelenül ő a hazai magfizikai kutatások, sőt alkalmazások megindítója, érdeklődése, tudományos és intellektuális horizontja ennél sokkal szélesebb volt.

Kutatási stílusát elsősorban a jelenségek kísérleti (empirikus) megközelítése jellemzi, amelyik nem áll meg valamely szűk tudományág feltételezett határánál, hanem a természet jelenségeinek logikáját követve bátran átlépi azt. A fentiekből következik, azokhoz mintegy természetszerűen csatlakozik érdeklődése az eszközépítés, a speciális kísérleti berendezések létrehozása iránt. E vonatkozásban meglehetősen jellemző, hogy az első magyar magfizikai eredmény Bécsben született (!). Ugyanis Cambridge után Debrecenben folytatta munkáját (1936) és az itt tervezett és készített kis berendezést a bécsi Rádium Kutató Intézetbe vitte és ott mérte meg az 27A1 gerjesztési függvényét alfa-bombázásnál, mivel akkor még nem volt radioaktív preparátum Debrecenben.

A 30-as évek végén speciális polonium alfa-sugárzó preparátumot készített Debrecenben és megfelelő elrendezéssel együtt ez tette lehetővé, hogy munkatársaival együtt számos könnyű magreakció gerjesztési függvényét megvizsgálja és hozzájáruljon az ismeretek előre viteléhez a magfizikának ebben a korai szakaszában. A magfizika területén elért eredményei közül kiemeljük még a neutrinó visszalökő hatásának kimutatását a 6He bomlásában Wilson-ködkamrában.

Egy-egy ötlete, kezdeményezése kutatási irányokat indított el, amelyeket munkatársai vittek tovább. Így meg kell említenünk a toroid-szektor típusú elektronspektrométert, a speciális nagy felbontóképességű alfa-spektrométert, a Van de Graaff és kaszkád-gyorsítókat, valamint a tömegspektrométereket.

Ez utóbbi már kivezet a magfizika területéről, hiszen ezt a rendszert használva a kőzetéletkor-meghatározás fizikai módszereinek meghonosítását kezdeményezte hazánkban. Ugyancsak ő indította el a 14C radioaktivitásának mérésén alapuló kormeghatározást Magyarországon és a környezet radioaktivitásának vizsgálatában is kiemelkedő eredményeket ért el. Az általa 1952-ben megindított csapadékradioaktivitási mérések sorozata egyike a legrégebbieknek Európában.

Ő kezdeményezte az izotópok orvosi alkalmazását hazánkban, mind a kutatásban (számos ilyen közleménye jelent meg orvos társszerzőkkel), mind a diagnosztikában (131). Nem sokkal a II. világháború után Debrecenben készített hordozható berendezéssel kezdte meg Földváry Aladár geológus professzorral együttműködésben az uránkutatást hazánkban, ami a magyar uránkincs felfedezéséhez vezetett. A szóban forgó kutatások felkeltették érdeklődését az urán természetes dúsulási folyamatai iránt. Felismerte a huminsavak alapvető szerepét e vonatkozásban és ezen túlmenően is más kationok esetében a természetben végbemenő folyamatokban. Ezek vezettek el azután a nyomelemellátás tanulmányozásáig növényekben, az állati és az emberi táplálkozásban.

Sz. S. iskolateremtő egyéniség volt, tele ötletekkel, meglátta, hogy az adott körülmények között melyik területen milyen tudományos problémával érdemes foglalkozni. Ugyanakkor éles szemmel tudta kiválasztani a tehetséges embereket, azokat, akiket azután munkatársainak választott. Az MTA debreceni Atommag Kutató Intézetének alapítója. Ezt élete fő művének tekintette. Az intézet tematikája máig tükrözi alapítójának széles, interdiszciplináris, instrumentális, a gyakorlati élet problémái iránti érdeklődését. Hatása azonban messze túlnyúlik az intézet körén. Egyedi kísérlettel illusztrált egyetemi előadásainak hatása alól senki sem tudta kivonni magát. Tanítványainak, tisztelőinek, különösen azoknak a számát, akik valamilyen vonatkozásban tanultak tőle, nehéz lenne számba venni.

Sz. S. mint ember egyenes és határozott jellem volt. Nem ismerte a szélfúvásnak megfelelő hajladozást vagy a túlságosan sima modort. Aki csak kapcsolatba került vele, hamarosan megtudta mi a véleménye a szóban forgó kérdésekről. Ugyanakkor igen nagy volt a felelősségérzete. Nagy egyénisége ő a magyar fizikának és a magyar tudományosságnak.

Főbb művei

Die Zerstörung von hochpolymeren Molekulen mittels Ultraschallwellen. Z. Phys. Chem. Abt. A. 164 234 (1933); Die Anregungsfunktionen der Umwandlungen 27Al (alpha, n) 30P und10B (alpha, n) 13N. Z. Phys. 112 29 (1939); The Electron-Neutrino Angular Correlation in the Decay of 6He. Proc. Conf. Nucl. Phys. Paris. 1958. (CSIKAI Gyulával); Cation Exchange Projecties of Humic Acids and their Importance in the Geochemical Enrichment of UO2 and Other Cations. Geochim, Chosmochim. Acta 2816o5 (1964).

Irodalom

Acta Phys. Hung. G3. 3 (1988).