SZABÓ JÓZSEF (Kalocsa, 1822. márc.14. - Budapest, 1894. ápr. 10.)
Alsóbb iskoláit szülővárosában végezte.
1837-41 között a pesti Tudományegyetemen filozófiát és jogot tanult,
majd 1842-46-ban elvégezte a selmeci bányászati akadémiát.
1846-ban ügyvédi diplomát is szerzett. Abban az évben a zsarnócai
ezüstkohónál, 1847-ben pedig a nagybányai bányakerületnél dolgozott.
1848-ban Kossuth Lajos a Pénzügyminisztériumba hívta
a bányászati osztályra, 1849-ben pedig
Pest kerületi salétromfelügyelőjévé nevezték ki.
1850-55 között helyettes tanár volt a Tudományegyetem ásványtani
tanszékén, és a kémián is helyettesített. Doktorátust szerzett
(1851) és nyugateurópai tanulmányúton vett részt (1853).
1855-58 között a budai állami föreáliskola r. tanára volt, 1858-ban
a pesti kereskedelmi akadémia kémia és kísérleti fizika tanára lett,
1859-60-ban társigazgató, majd 1860-ban igazgató volt.
1860-61-ben ismét helyettesített az ásványtani tanszéken.
1862-ben ny. r. tanárrá nevezték ki. Az 1867-1868-as tanévben
a bölcsészettudományi kar dékánja, 1883-tól az egyetem rektora volt.
A Magyar Földtani Társulat alapító tagja, 1850-től másodtitkára,
1862-től első titkára, 1870-83 között alelnöke, 1883-94
között elnöke. A Királyi Magyar Természettudományi Társulatnak
1851-től tagja; 1855-61 között első titkára, 1872-től alelnöke.
Az MTA 1858-ban lev., 1867-ben r.
tagjává választotta. 1870-től a III. osztály titkára,
1888-ig az Igazgatótanács tagja volt.
Az önálló magyar geológia megalapítója, aki munkásságában az
elmélet és gyakorlat tökéletes egységét valósította meg.
Szakirodalmi munkássága a földtan, ásványtan, kőzettan és kémia
körében igen gazdag, könyveinek, cikkeinek száma
megközelíti a 350-et (vö. Földtani Közlöny, 1895.).
Számos könyvnek, évkönyvnek, folyóiratnak volt szerkesztője, többnek
a megindításában is nagy szerepet játszott.
Igen nevezetes a több kiadást megért
Ásványtan című könyve, az első korszerű,
ilyen témájú magyar nyelvű szakkönyv.
Az ásványtan területén sok új adat, megállapítás fűződik a nevéhez,
pl. a földpátokkal és a wehrlittel kapcsolatban, valamint
az úrvölgyit nevű ásvány felfedezése.
Kőzettani eredményei is nemzetközi
jelentőségűek: a magyarországi vulkáni
kőzetek ("trachitok") rendszeres vizsgálata (1863-tól),
a földpátok gyors és pontos
meghatározása. Ez utóbbi "lángkísérleti
módszere" egész Európában elterjedt, csak
a 20. században szorította háttérbe az optikai vizsgálati módszer.
Az elsők között ismerte fel a mikroszkóp jelentőségét a
kőzetmeghatározásban. Felállította a vulkáni
kőzetek természetes rendszerét. Fontos új
eredményekre vezették a zöldkövesedéssel kapcsolatos vizsgálatai is.
Geológia könyve korszakos, nemzedékeket nevelő hatású volt.
Kimagasló eredményeket ért el az alkalmazott geológia területén is,
pl. a salétrommal, sziksóval, az
útburkolásra alkalmazható közetekkel, Budapest vízszerzési lehetőségeivel
kapcsolatban.
A talajtan területén úttörő volt, akkor,
amikor ilyen jellegű vizsgálatokra külföldön is alig akadt példa.
Foglalkozott a szikes talajokkal, a lösz keletkezésével és
osztályozásával, a vulkáni kőzetek jellegzetes mállástermékével,
a "nyirok"-kal, felvetette az altalaj határát jelző "vörösagyaggal"
kapcsolatos, azóta is sokat vitatott
problémákat. Az első volt Magyarországon, aki az ország egy nagyobb
területének talajviszonyait behatóan vizsgálta és
mezőgazdasági célra értékelte.
1862-ben nemzetközileg is elsőként állapította meg a belső
kontinentális emelkedés és süllyedés tényét, s ezzel megalapozója
lett az azóta önálló tudományággá
fejlődött neotektonikának.
Több regionális monográfia (Tokaj-Hegyalja, Selmecbánya környéke)
fűződik a nevéhez. Neki köszönhetjük Budapest környékének első
földtani térképét is.
Kiváló oktató és nevelő, iskolát teremtő pedagógus volt.
Létrehozta az európai
hírű egyetemi ásvány-kőzettani gyűjteményt. Foglalkozott a
bányászati és geológiai szaknyelvvel is. Új szakkifejezéseket
alkotott, nagy szerepe volt a szaknyelv magyarításában.
Legtöbb munkája máig fontos forrása a földtudományoknak. Geológiai
művek kitüntetésére a Magyarhoni
Földtani Társulat Szabó ]ózsef-emlékérmet alapított és adományoz. Irodalom
SCHAFARZIK Ferenc: Sz. J. és a magyar geológia. Földtani Közlöny,
1892.; KOCH Antal: Sz. J. Földtani Közlöny, 1895.; STAUB Móric: Sz.].
Természettudományi Közlöny, 1895. BALLENEGGER Róbert: Sz.J.
a magyar tudományos talajkutatás megalapítója. Földtani Közlöny,
1961.; KRIVÁN Pál: Sz.J. jelentősége a földtörténeti közelmúlt
megismerésében és a neotektonikában. Földtani Közlöny, 1961.; VADÁSZ
Elemér: A magyar földtan útja Sz. J. nyomában.
Bp., 1967.; VADÁSZ Elemér: Sz. J. Bp., 1970.
Dudich Endre