Az Uppsalai Egyetemen doktorált 1907-ben, és ugyanitt
kezdte meg pályáját. 1949-ben ment nyugdíjba;
ekkor kinevezték az új Gustaf Werners Magkémiai Intézet
igazgatójává. Ezt a posztot 1967-ig töltötte
be. Első ultracentrifugája, amely 1924-ben készült
el, a gravitációs erőnél 5000-szer nagyobb
centrifugális erő előállítására
volt képes. A későbbi változatok a gravitációs
erő több százezerszeresét hozták létre.
Az ultracentrifuga segítségével Svedberg rendkívül
bonyolult fehérjék, például a hemoglobin molekulatömegét
is pontosan megállapította. Később magkémiai
problémákat tanulmányozott, hozzájárult
a ciklotron továbbfejlesztéséhez. Segített
tanítványának, Arne Tiseliusnak az elektroforézis
kidolgozásában.