Először a budai József Polytechnikumban tanult, majd 1859 és 1867 között a bécsi akadémiát látogatta. Friedrich Schmidt, a kölni dóm egykori kőfaragómestere, Ausztria legjelentősebb neogótikus építésze volt itt a tanára, aki nagy hatással volt rá. 1869-től haláláig S. I. a József Polytechnikum, később József Műegyetem (a Budapesti Műszaki Egyetem jogelődje) tanára, majd professzora volt. 1872-ben tagja lett az akkor alakult Műemlékek Ideiglenes Bizottságának, később Ferenc Józseftől lovagi rangot nyert. 1895-ben a Royal Institute of British Architects választotta meg tiszteletbeli levelező tagjának, és 1898-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta.

Bécsből visszatérve S. I-nek kevés alkalma nyílott neogótikus épületek tervezésére, mivel akkor Magyarországon a neoreneszánsz stílus egyeduralkodó volt. 1868-ban megbízást kapott a pesti új városháza építésére, de minden erőfeszítése ellenére sem volt képes a városi hatóságokkal elfogadtatni neogótikus stílusban fogant tervezetét, az olasz reneszánszot kellett alkalmaznia. Ennek az érdekes épületnek (1870-1875) polikrómtégla homlokzata van, terrakotta díszítményekkel, ötkarú díszlépcsőháza öntöttvasból készült. S. I. különösen vonzódott a tiszta, "őszinte" anyagokhoz. A következő években neoreneszánsz épületeket tervezett. Ő volt az egyik első építész az országban, aki a német reneszánszot alkalmazta. Hogy a számára oly kedves gótikától ne szakadjon el, ezekben az években S. I. számos középkori műemléket restaurált, közülük néhány helyreállítás valóságos újjáépítést jelentett (vajdahunyadi vár, a gótikus kassai székesegyház stb.)

1883-ban neogótikus stílusban készült tervvel megnyerte a budapesti Országházra kiírt pályázatot; az épület kivitelezése 1904-ben fejeződött be.

Ez a hatalmas építmény a gótika meglehetősen szabad felfogásáról tanúskodik; a pavilonok, a kupola és a tornyok párosítása, a szimmetrikus alaprajz barokk hagyományokhoz megy vissza, bár minden - igencsak gazdagon megformált részlet gótikus. S. I. tervén egyébként érződik Friedrich Schmidt korábbi műveinek hatása: Az Országház festői tömege jól kifejezi az épület funkcióját: a két nagy pavilonban volt egykor az alsó-, illetve a felsőház, a középső kupolaterem a két ház együttes üléseinek a színtere volt. Az Országház az európai neogótika elsőrendű emlékei közé tartozik. Steindl kései munkája Budapesten az erzsébetvárosi plébániatemplom (1895-1901), mely egy nyilvánvalóan "modern gótikus" építmény egyszerű formáival és építőanyagaival.

Főbb művei

Magyarországi műemlékek. Bp., 1878.; Az új Országházról. Akadémiai Értesítő, 1899.

Irodalom

CSÁNYI Károly: S. I. Művészet, 1902.; ZÁMBORSZKY Ilona: A magyar Országház. Bp., 1937.; SISA József: A pesti új Városháza. Ars Hungarica, 1983.