Sperry, Roger Wolcott (szül. 1913. aug. 20. Hartford, Connecticut, USA - megh. 1994. ápr. 17. Pasadena, Kalifornia), amerikai neurobiológus; az agyműködés vizsgálatáért Sperry, David Hunter Hubel és Torsten Nils Wiesel kapta az 1981. évi orvosi-élettani Nobel-díjat. Sperry az agyi féltekék eltérő funkcióinak tanulmányozásáért részesült a kitüntetésben.

Az ohiói Oberlini Egyetemen angol irodalmat (B.S. fokozat) és pszichológiát hallgatott (M.S. fokozat), majd a Chicagói Egyetemen doktorált zoológiából. Ezután Karl Leshley munkatársa lett előbb a Harvard Egyetemen, később a floridai Orange Parkban, az emlősök tanulmányozására létrehívott Yerkes Laboratories of Primate Biology kutatójaként. Sperry 1946-ban visszatért a Chicagói Egyetemre; 1954-ben a Kalifornai Műegyetemen (California Institute of Technology) folytatta pályafutását a pszichobiológia Hixon-professzoraként.

Eleinte az idegrostok regenerálódását kutatta, később az agyműködés keltette fel érdeklődését, és állatokon, majd epilepsziás embereken végzett vizsgálatokat, akiknek az agya "kettévált": a jobb és bal oldali agyi féltekéjüket összekötő vastag idegköteg (a corpus callosum) elszakadt. Sperry kimutatta, hogy az agy bal oldali féltekéje általában az analitikus és verbális feladatokban, a jobb oldali a térbeli feladatokban, a zenében és néhány egyéb területen domináns. Az 1940-es évek végétől kidolgozott sebészeti és kísérleti eljárásai fektették le azoknak a vizsgálatoknak az alapjait, amelyek a korábbiaktól eltérően sokkal inkább egy-egy adott funkció tanulmányozására szorítkoztak az agy különböző területein.



Január KFKI Home >  História - Tudósnaptár