SÓLTZ VILMOS (Svedlér, 1833. dec. 8. - Budapest, 1901. okt. 12.)

Eperjesen és Kassán járt gimnáziumba, majd beiratkozott a selmecbányai akadémiára. Szolgálatát tisztjelöltként a kincstár máramarosi bánya-, erdő- és jószágigazgatóságánál kezdte a fejérpataki vasgyárban. A következő évben azonban Pribramba vezényelték, ahol magas színvonalú mechanikai-gépészeti továbbképző tanfolyamon vett részt, majd amikor onnan visszatért Máramarosba, 1862-ben, az aknaszlatinai sóbányák részére gőzmalmot tervezett. 1863-ban a fejérpataki vasgyárban ellenőr, 1864-ben a szomszédos Kabolapolyánán (Gyertyánligeten) kohómester, itt a gyárat átalakítja, a kavaróüzemet modernizálja és a tömeges szerszámgyártást meghonosítja.

1867 őszén, mint gondnok visszatér a fejérpataki vasgyárba, 1869-től 1871-ig a turjaremetei vasgyárban, 1872-ben a diósgyőri vasgyárban, majd a pojniki hámorban felügyelő.

1873-ban áthelyezik a Gömör megyei tiszolci vasműbe, ahol hosszabb ideig tevékenykedik, mint vasműfelügyelő és részt vesz a mű korszerűsítésében. 1881-ben itt éri a meghívás a selmeci akadémia vaskohászati tanszékére, Kerpely Antal utódjaként. Tanársága első évében többhetes tanulmányutat tesz az élenjáró német vas- és acélipar szívében, a Saar- és Ruhr-vidéken és beszámol "Westfália virágzó iparáról" a Bányászati és Kohászati Lapok hasábjain. 1892 és 1896 között az akadémia igazgatói teendőit is ellátja, s közben 1894-ben az uralkodó az ő javaslatára hagyja jóvá azt a rendeletet, amely szerint az akadémia ezután bányász és kohász oklevelek helyett bányamérnöki és kohómérnöki oklevelet ad át végzett hallgatóinak. Az akadémiáról 1901-ben megy nyugdíjba.

Cikkei, amelyek a Bányászati és Kohászati Lapokban jelennek meg, tüzeléstechnikai kérdésekkel, új vasgyártó eljárások ismertetésével, vaskohászati újításokkal foglalkoznak. Önálló könyvet is ír "A tégelyacélgyártás és a tégelyacél kereskedelmi gyártmánnyá való feldolgozása" címmel.

Jelentős feltaláló is, az 1885. évi országos kiállításon tanártársával, Farbaky Istvánnal együtt szerkesztett folytonosan működő vízgázfejlesztő készülékét nagy aranyéremmel tüntették ki, az 1896. évi millenniumi kiállításon pedig bemutatta a Sóltz-féle adagoló és gázfogó készüléket nagyolvasztók részére és a Sóltz-féle acélpestet (kemence).

A Selmecbányán 1887-ben megalakult Irodalompártoló Egyesület 1891-ben Sóltzot választotta meg elnökének. Az 1892. évi épületavatási ünnepségre megszervezte az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület alakuló gyűlését, amelyen az egyesület első ügyvezető alelnökének választották. 1894-ben megalakította a Magyar Anyagvizsgálók Egyesületét is, ahol szintén ő lett az első alelnök.

Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület benne tiszteli az egyesület alapítóját, emlékét az 1967-ben alapított egyesületi éremmel is őrzi.