SIPOS PÁL (Nagyenyed, 1759. okt. 16. - Tardos, 1816. szept. I5.)

Nemesi előneve Márkosfalvi volt, de ő nem használta. Családjában a szűcsmesterség apáról fiúra szállt. Ezt a láncot S. P. szakította meg. A nagyenyedi református Bethlen-kollégiumban matematika tanára Zabolai Kovács József volt (aki Baselben Bernoulli Jánostól tanult matematikát és Bernoulli Dánieltől fizikát, Párizsban pedig kapcsolatba került többek között Clairautval is). A kiválóan tanuló Sipos egy ideig a Teleki-család házi nevelője, majd 1783-tól 1787-ig a nagyenyedi kollégium szászvárosi részlegének tanára (rectora) volt.

1787-től 1791-ig az ifjú Teleki József gróf nevelőjeként rendelkezésére állt a gróf hatalmas, jelentős matematikai műveket is tartalmazó könyvtára. Az ifjú gróf apja, maga is kitűnő matematikus, Bernoulli Dániel és Clairaut magántanítványaként nyerte ilyen irányú ismereteit. Az ő segítségével vált lehetővé Sipos külföldi tanulmányútja.

1791-ben az Odera melletti Frankfurt egyetemére iratkozott be, de járt Göttingenben is, ahol a kor egyik legkiválóbb matematika professzorát, Kästnert hallgatta. Tanulmányútjáról hazatért, majd néhány éven át a szintén kitűnő matematikus Teleki Sámuel grófnak, a marosvásárhelyi Teleki-könyvtár alapítójának a fiát, Ferencet tanította Bécsben. Itt is alkalma nyílt az egyetem látogatására. Ekkori búvárkodásainak eredménye az 1795-ös értekezése, amelynek címe: „Beschreibung und Anwendung eines mathematischen Instruments für die Mechaniker, zur unmittelbaren Vergleichung der Circulbogen”. Ez az első önálló, olyan magyar matematikai tanulmány, amely nemcsak nem marad a kor színvonala mögött, hanem kivételesen nagy külföldi elismerést kapott. A berlini tudományos akadémia annak ellenére, hogy S. P. nem volt tagja, az értekezést 1796-ban kiadta, sőt szerzőjét 1795-ben aranyéremmel jutalmazta. (Az érmet Sipos később a sárospataki református kollégiumnak ajándékozta.) Az elismeréshez volt mestere, Kästner is hozzájárult azzal, hogy művét 1797-ben a Göttingische Anzeigenben ismertette, és őt levélben is üdvözölte.

A „Beschreibung” első része ismerteti S. P. tanulmányát, az általa „izométernek” nevezett eszközt, amelynek segítségével, többek között, igen jó megközelítéssel lehetővé vált a körív hosszának megmérése és tetszőleges számú egyenlő részre osztása. A készülék leírása után 12 alkalmazási lehetőség mindegyikére egy-egy példa következik. E bevezetés után jön a tanulmány legértékesebb része, amelyben a szerző megmutatja, hogy az általa feltalált, ma Sipos-görbének nevezett transzcendens görbe segítségével hogyan lehet az ellipszis ívhosszait minden addigi pontosságot felülmúlva a legjobb közelítéssel meghatározni. A Sipos-görhe alkalmazásával lehetséges a körív tetszőleges arányú részekre osztása is. Az értekezést Sipos gyakorlati utasításai és számításainak táblázatos közlése zárja be.

1798-ban újra átvette a szászvárosi iskola vezetését, most már „recrtorprofessor” címmel. Még 1798-ban a marosvásárhelyi református kollégium is hívta, de Sipos ezt a meghívást nem fogadta el. Eleget tett viszont 1805-ben a sárospataki Református Kollégium meghívásának. Ott tanított matematikát 1810-ig. Ezen idő alatt az akkor már magyar nyelven tanító pataki kollégium üdvös változásokat vezetett be a matematikaoktatás terén. Alapelve, amit ma is megfogadhatnánk: „keveset, de jól!”.

1807-ben jelent meg Pozsonyban, a matematika történetében párját ritkító módszerrel szerkesztett trigonometriai táblázata. A táblázat teljes címe: „Specimen novae tabulae trigonometricae ad compendium systematicae constructionis reductae”, amely mutatja, hogy táblázata nem teljes, hanem csak bemutatásra szolgál. Később hozzáfogott a táblázat kiegészítéséhez, de ez a munkája már félbemaradt. A mű értéke azonban főleg a szerkesztés és a feldolgozás újszerű, szellemes, utánzásra azóta sem találó módszerében rejlik.

Sikeres sárospataki professzori működése után 1810-ben a tanári katedrát felcserélte a jobban jövedelmező református lelkészi hivatással. További matematikai, irodalmi, filozófiai és prédikátori működésében megakadályozta az életét kioltó tífusz.

Irodalom

PUKÁNSZKY Béla: Kant első magyar követői. Protestáns Szemle, 1924.; DÁVID Lajos: Magyarok a világkultúrában. Matematikusok és fizikusok. A Magyarság Évkönyve, 1926.; WOYCIECHOWSKY József: S. P. élete és matematikai munkássága. Bp., 1932.; MAKKAI Ernő: S. P. és Kazinczy Ferenc. Kolozsvár, 1944.; BENKÓ Samu: S. P. In: Haladás és megmaradás. Bp., 1970.; Évfordulóink 1984.

Sain Márton