Sigmond Elek. műegyetemi tanár, szül. Kolozsvárott 1873 febr. 26. Vegyészmérnöki tanulmányait a budapesti műegyetemen végezte, 1898. pedig bölcsészetdoktori oklevelet nyert. 1899-1905-ig a magyaróvári orsz. Növénytermelési kísérleti állomáson működött, majd a mezőgazdasági kémiai ipar tanulmányozásáért a műegyetem megbízásából két évet töltött Európa és az Egyesült-Államok különböző államaiban. 1908-ban a műegyetem tanára lett. 1910 óta a nemzetközi talajvizsgálati bizottság elnöke. 1915-ben a M. Tud. Akadémia lev. tagjául választotta. Nagyszámú értekezése jelent meg különböző tudományos folyóiratokban, melyek tárgya főképpen a talajtan, növényi táplálkozástan és trágyázástan körébe tartozik. Az 1917/18. és 1918/19. tanévekben a vegyészmérnöki osztály dékánja, majd négy tanéven át prodékánja volt. 1922-ben a Szent István Tudományos Akadémia rendes tagjául választotta. Önállóan megjelent művei: A maltosehydrolysis reactio-sebességéről (Kolozsvár 1898); Mezőgazdasági chemia (1904); A könnyen átsajátítható phosphorsav jelentősége és meghatározása talajaink trágyasziikségletének megállapítása céljából (Budapest 1906). Sajtó alatt van a M. Tud. Akadémia kiadásában A hazai szikesek ismertetése és javítási módjai c, pályadíjjal kitüntetett monográfiája, melyben több mint 20 évre terjedő tapasztalatait foglalta össze. E Lexikonnak is munkatársa.