SIGMOND ELEK (Kolozsvár, 1873. febr. 26 - Budapest, 1939. szept. 30.)

A kolozsvári r. kath. főgimnáziumot elvégezve (1891) a budapesti Műegyetemen 1895-ben vegyész oklevelet, a kolozsvári Tudományegyetem Matematikai és Természettudományi Karán bölcsészdoktori fokozatot szerzett (1898). Négy éven át atyja kolozsvári szeszipari üzemeiben dolgozott, majd a magyaróvári Országos Növénytermelési Kísérleti Állomás vegyésze 1899-től 1905-ig. A Természettudományi Társulat megbízására megírta a "Mezőgazdasági chemia" (Bp., 1905.) című könyvet, és ugyanakkor a budapesti Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara mezőgazdasági kémiából magántanárrá habilitálta (1905). Két éven át, 1906-1907-ben Amerikában, Egyiptomban és Nyugat-Európában tanulmányozta a mezőgazdasági vegyipart, a kísérletügyet és a felsőoktatást. Hazatérte után megbízták a Műegyetemen 1908-ban létesített mezőgazdasági kémiai technológia tanszék szervezésével, melyet először mint rk. tanár, majd 1910-től ny. r. tanárként haláláig vezetett. Nevéhez fűződik a tantárgy kialakítása, anyagát a Mezőgazdasági chemiai technológia (Bp., 1919.) című könyvében foglalta össze. A vegyészmérnöki szakosztálynak három alkalommal (1917-1919., 1929-1930., és 1937-1938.) dékánja volt. Műegyetemi tanári beosztásával egyidejűleg 1926-tól 1934-ig ellátta az Országos Kémiai Intézet és a Központi Vegykísérleti Állomás igazgatói teendőit. Mint az Állandó Központi Talajjavító Bizottság elnöke lebonyolította az első állami szikjavítási akciót (1928 és 1933 között), és megszervezte a talajvizsgáló laboratóriumok hálózatát.

Tudományos kutatásaiban először a szikesek képződésével és termékennyé tételével foglalkozott, erről írt munkája: A hazai szikesek és megjavítási módjaik (Bp., 1923.) akadémiai pályadíjat nyert, és külföldön is megjelent Hungarian alkali soils and methods of their reclamation (Berkeley, 1927.). A talajok kémiai vizsgálata során már a század elején módszert dolgozott ki a könnyen oldható foszforsav, a talajok foszfátszükségletének meghatározására. Eljárását külföldön átvették, és Franciaországban igmond-Schloesing vizsgálat néven ma is alkalmazzák. Mint talajkémikus a fizikokémia és a kolloidkémia felhasználásával vizsgálta a talajokat, és kémiai, fizikai és biológiai ismérveikre felépítve alkotta meg dinamikus talajrendszerét, melybe minden ismert talajt beillesztett. Rendszerét élete fő művében, az Általános talajtan (Bp., 1934.) című könyvében ismertette, melyet angolul is kiadtak: The principles of soil science (London, 1938.) címen.

Tevékenységét külföldön is jól ismerték, az 1909. évi I. Nemzetközi Agrogeológiai Konferenciától kezdve aktívan részt vett a következő konferenciákon mint a Nemzetközi Talajtani Társaság alapító, majd tiszteletbeli tagja, a talajkémiai bizottság tb. elnöke és az alkáli (szikes) albizottság elnöke. Számos külföldi és hazai mezőgazdasági tudományos társaság vezetőségi tagja, a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet alelnöke, a Természettudományi Társulat Mezőgazdasági Szakosztályának vezetője volt. Érdemeit magas külföldi és hazai kitüntetésekkel (Corvin-koszorú, 1930., a magyar Érdemrend, a görög Phőnix-rend, a francia Mezőgazdasági Érdemrend stb.) jutalmazták, az MTA lev. (1915), majd r. tagjának választotta (1925). Emlékezetére a Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Tudományos Egyesület 1955-ben évente kiosztásra kerülő igmond Elek-emlékérmet alapított.