Iskoláit Pozsonyban és Győrben végezte. Tudományos érdeklődése korai jelentkezésében szerepe volt Bél Mátyás és Mikoviny Sámuel hatásának. Főiskolai tanulmányait a debreceni Református Kollégiumban kezdte 1724-ben, de egy évvel később már a jénai orvostudományi egyetemen tanult, ahol a kor szokása szerint fizikát és matematikát is hallgatott: 1730-ban megszerezve orvosi oklevelét, Pozsonyban kezdett praktizálni. 1731-ben - Bél Mátyás ajánlásával - városi orvosnak ment Debrecenbe, de másfél év múlva a jénai egyetem magántanára, 1733-tól pedig rk. tanára lett. 1735-ben már az akkor szerveződő göttingeni egyetemen tanított - elsőként - fzikát, matematikát és kémiát. Itt adott elő 1755-ig. Közben csillagászattal is foglalkozott. Ő hívta életre a göttingeni egyetem csillagvizsgáló obszervatóriumát. A meteorológiatörténet őt tekinti a matematikai meteorológia megalapítójának. 1755-től haláláig Halleban a fizika, matematika és csillagászat professzora volt. Tagjául választotta a pétervári és a berlini, valamint a göttingeni tudományos akadémia, illetve társulat. A londoni Királyi Társaságnak is tagja volt. II. Frigyes porosz király kitüntetésekkel halmozta el.

Tudományos munkássága kiterjedt a fizika, a matematika és a kémia területére. A fizikában legjelentősebb eredményeit a folyadékok és a merev testek dinamikájában érte el. Ezekre figyelt fel Leonhard Euler, aki éppen Segner munkáira alapozva fogalmazta meg a folyadékok és a merev testek mechanikájának alaptörvényeit, az Euler-féle egyenleteket. Segner nevét legtöbben a turbina ősének tekinthető Segner-kerékről ismerik. Segner a Göttingen melletti Nörtenben találmányát a gyakorlatban is kipróbálta. Olyan malmot épített, amelynek hajtószerkezete a Segner-kerék (azaz a vízturbina) volt. Ezen túl az elsők között igyekezett számítások alapján a legjobb hatásfokot elérni. Ugyancsak sikeresen foglalkozott a pörgettyű fizikájával is. A matematikában felelevenítette a Cavalieri-elvet, amelyet sokáig tévesen róla neveztek el. Bizonyította a Descartes-féle előjelszabályt, foglalkozott az egyenletek grafikus megoldásával és a kor színvonalán álló kitűnő matematikai tankönyveket írt. A kémiában a gyakorlati irányt képviselte. Ő ajánlotta a kén-dioxidot a gabonavetőmagok fertőtlenítésére és a fahamut trágyázásra. Foglalkozott a cukor-, a szesz és a puskaporgyártás technológiájával is. Emlékét híven őrzi külföldi állomáshelyei mellett Debrecen városa, sőt még a Hold egyik kráterének neve is.

Főbb művei

De natura ac principiis medicinae (doktori disszertáció). Jena, 1730.; Elementa mathematicae et geometriae. Göttingen, 1739.; Specimen Theoriae Turbinum. Halle, 1755.; Grunde der Perspectiva. Berlin, 1799.

Irodalom

KAISER, W.: J. A. S. Leipzig, 1977.; Műszaki nagyjaink. 1.