Seebeck, Thomas Johann (szül. 1770. ápr. 9. Tallin, Észtország, Orosz Birodalom - megh. 1831. dec. 10. Berlin, Poroszország [Németország]), német fizikus; ő fedezte fel (1821-ben), hogy különböző hőmérsékletű és eltérő anyagú vezetők között elektromos áram folyik. A termoelektromos jelenséget ma Seebeck-effektusként tartják számon.
Seebeck Berlinben és a Göttingeni Egyetemen tanult orvostudományt. 1802-ben szerezte meg orvosi diplomáját Göttingenben, a kutatás kedvéért azonban lemondott az orvosi pályáról. 1814-ben a berlini akadémia tagja lett. 1816-ban neki ítélték az akadémia azévi díját a mechanikai feszültség alá helyezett üvegben észlelhető polarizáció tanulmányozásáért.
Számos fém mágnesezhetőségét vizsgálva fedezte fel a vörös izzásra hevített, mágnesezett vas szokásostól eltérő viselkedését, amely a ma már hiszterézisként ismert jelenséghez vezet. Különböző fémpárokkal és vezetőkkel végzett kísérletei nyomán derült ki, hogy a vezető anyagok termoelektromos sorba rendezhetők.
Legjelentősebb felfedezése azonban a Seebeck-effektus.
Kimutatta, hogy ha egy réz- és egy bizmutszalagból
összeállított, zárt áramkör egyik
csatlakozási helyét felmelegítik, az áramkörben
mindaddig áram folyik, amíg a hőmérséklet-különbség
fennáll. A jelenség minden fémpár esetében
megismétlődik. Seebeck eredeti kísérleti összeállításában
már akkor is mérhető áram keletkezett, amikor
az egyik csatlakozási helyet egyszerűen kézben tartották.