SÉBOR JÁNOS (Facskó, 1890. dec. 27.-Sopron, 1965. febr. 26)
Édesapja főerdész volt, édesanyja is erdész családból származott. 1909-ben
érettségizett a zentai főgimnáziumban. Felsőfokú tanulmányait Selmecbányán a
Bányászati és Erdészeti Főiskola Erdőmérnöki Osztályán 1913-ban fejezte be.
Az ezt követő kötelező két év gyakorlatot Orsován és Lugoson töltötte. Itt
birtokrendezési, földmérési és üzemrendezési munkákat végzett. Sikeres
államvizsga után kitüntetéses erdőmérnöki oklevelét 1915-ben vehette át.
Utána Lugoson, Besztercebányán, Bustyaházán dolgozott vasúttervezési és
építésvezetői munkakörben. Munkájának és kiemelkedő képességének
eredményeként 1918. március 10-én került Selmecbányára Jankó Sándor
professzor mellé az Erdészeti Földméréstani Tanszékre tanársegédnek. Az ősi
alma matert Sopronba költözésekor is követte. 1923-ban Jankó professzor
halála után, adjunktusi beosztásban megbízták a tanszék vezetésével, amely
tisztséget 42 éven át, halála napjáig viselte. Iskolát teremtett,
generációkat nevelt fel.
Tanszéki, sokoldalú tevékenysége mellett az 1925-27. évben a bécsi műegyetem
földmérnöki szakának hallgatója. Ugyanitt földmérőmérnöki oklevelét 1931-ben
szerezte meg.
1926-ban főiskolai rendkívüli, 1931-ben rendes tanári címet kapott; 1934-ben
egyetemi nyilvános rendkívüli, 1938-ban rendes tanárrá nevezték ki.
Időközben erdőtérképeket készített Pannonhalma, Szabadszentkirály, Röjtök,
Erdőcsokonya, Rábakecöl ....községek határában. Itthon és Ausztriában részt
vett háromszögelési munkákban. 1938-ban irányította Corum törökországi város
felmérési munkáit.
A budapesti Műegyetem Bánya-, Kohó és Erdőmérnöki Karának 1943- 44-ben és
1947-48-ban dékánja, 1944-45-ben és 1948-49-ben pedig prodékánja lett. Az
1944-45-ös évben mutatott példás, bátor, emberi helytállása (az intézmény
kitelepítésének, műszer és eszközparkja elvitelének megakadályozása) ma már
legenda. 1948-ban az Országos Erdészeti Egyesület elnökévé választotta.
S. J.-nak elévülhetetlen érdeme volt abban, hogy 1949-ben Sopronban
kezdődhetett meg a földmérő mérnökök képzése. Az új karnak megalakulásától
1955 végéig megbízott vezetője volt.
Kialakította és oktatta az erdészeti földméréstan, vadpatakszabályozás
(később, 1958-ban hidrotechnikai melioráció), fotogrammetria, valamint az
általános geodézia (1949-től 1959-ig a Földmérnöki Karon) című tantárgyak
tananyagát.
Ízig-vérig pedagógus volt, de mint tudós is jelentősen gazdagította az egyes
tudományágakat. Tudós tevékenységének összefoglaló műve Az általános
geodézia I, II. című (1953, 1955) tankönyv. A kitűnő műben összegezte addigi
munkájának eredményeit.
A bécsi Richard Schumann professzor hatására elsőként vektoros
kiegyenlítéssel foglalkozott. Kimutatta és kutatta a fotogrammetria
erdészeti alkalmazásának szükségszerűségét és lehetőségét. A kutatási
eredményeket az oktatásba beépítette és több nagy figyelmet érdemlő
tanulmányban, számtalan előadásban publikálta. Elkészítette az Erdészeti
zsebnaptár földméréstani részét.
Számos bizottságban irányította és szolgálta a tudományág fejlődését.
Vezetője volt az MTA Geodéziai Bizottságon belül működő fotogrammetriai
albizottságnak.
Kiemelkedő munkásságának minősítése: 1951-ben a Magyar Népköztársaság
Érdemérem arany fokozata kitüntetés; 1959-ben "Lázár Deák" emlékérem;
1963-ban "Bedő-díj". 1953-ban tudományos munkájának elismeréseként az
MTA-tól a műszaki tudományok kandidátusa fokozatot kapott; 1962-ben az EFE
díszdoktorrá avatta. Vallotta, hogy a tananyagot közepes képességű és
felkészültségű oktatók is meg tudják tanítani közepes szinten, de a
tantárgyat megszerettetni csak a legjobbak képesek.
Sírja a soproni Szt. Mihály temetőben található.
Irodalom KÁLDY J.: Dr. S. J.. Az Erdő 14. 1965. 5.; TÁRCZY-HORNOCH Antal nekrológja
S. J.ról. Geod. és Kart. 1965/3.; KOCSIS J.: S. J. Soproni Szemle, 1965/4.;
ZILAHI J.: S. J. Mindnyájan voltunk egyszer az Akadémián. EFE Jubileumi
Évkönyve II, 1983.; BÁCSATYAI L.: S. J. élete, munkássága és öröksége. Geod.
és Kart. 1990/5. Szabó Gyula