SCHWARZ DÁVID (Keszthely, 1850. dec. 7. - Bécs, 1897. jan. 13.)
Technikus, a merev rendszerű, könnyűfémből készült, kormányozható léghajó
feltalálója. Zágrábban fafeldolgozó üzeme és fatelepe volt, csak 40 éves
korában kezdett foglalkozni a kormányozható léghajó építésének gondolatával.
Léghajóját nem gumival impregnált ballonszövetből, hanem ennél sokkal
ellenállóbb anyagból, fémből akarta felépíteni. Kidolgozott terveit Bécsben
bemutatta a hadügyminiszternek, aki az elgondolás újszerűségét elismerte, de
a megvalósítás lehetőségét kétségbe vonta, és ezért anyagi támogatást nem
adott. A bécsi katonai attasén keresztül meghívást kapott Oroszországba,
ahol két évig Pétervárott dolgozott léghajóján. Az elkészült léghajót
azonban nem lehetett megtölteni hidrogéngázzal. Amikor a felszállásra
kitűzött határidő lejárt, az orosz kincstár beszüntette a további
támogatást. Oroszországból Berlinbe ment, itt megismerkedett Berg Károllyal,
egy alumíniumfeldolgozó üzem tulajdonosával, aki tervei iránt érdeklődött.
1895-től dolgozott az alumíniumból készült, rácsszerkezetű léghajó
megvalósításán. Üzemeit eladva, egész vagyonát feláldozta célja elérése
érdekében. Az 1896. október 9-én tartott első próbarepülés eredménytelen
volt, a rossz minőségű hidrogénnek nem volt megfelelő felhajtóereje. A
vegyészeti gyár azonban nemsokára megfelelő töltőgázt szállított. Szervezete
azonban a túlfeszített munkát és a sok balsikert nem tudta elviselni, 1897.
jánuár 13-án meghalt. Az 1897. november 3-i - sikeres próbafelszállásnál már
csak özvegye jelenhetett meg, aki a léghajó terveit - Berg Károly révén -
eladta Zeppelin Ferdinándnak. Sch. D. elgondolásait is figyelembe véve
alkotta meg Zeppelin a róla elnevezett léghajótípust. A próbafelszállás után
Schwarz léghajójáról a szakértők is megállapították, hogy "elgondolása azt
bizonyítja, hogy megtalálták a fémből készült léghajó készítésének és
kormányzásának módját". A Schwarz-féle léghajó 47,5 méter hosszú, 13,5 méter
átmérőjű, két végén kúpos, henger alakú test volt. Ezt a testet 0,2 mm
vastag alumíniumlapokkal borított rácsszerkezetű váz alkotta. (Ez volt a
világon az első héjszerkezetű légi jármű.) Térfogata 3605 m3 volt, a
legnagyobb az addig építettek közül. A gondolát alumíniumrudakkal mereven
hozzáerősítették a léghajó testéhez. A 2 méter átmérőjű légcsavarokat 505 kg
tömegű, négyhengeres, 16/12 lóerős Daimlermotor hajtotta. Irodalom
MOEDEBECK, W. L.: Ballone dirigibile Schwarz. L'Aeronauta, 1897. XII;
VIVIAN, E. C.: A history of Aeronautics. London, 1921.; BERG, Carl: David
Schwarz-Carl Berg-Graf Zeppelin. Ein Beitrag zur Geschichte der
Luftschiffahrt in Deutschland. München, 1926.; SINCLAIR, J. A.: Airships in
peace and war. London, 1934.; Vejglin, K. E.: Ocserki po isztorii letnogo
gyela. Moszkva, 1940. I; CHAMBE, R.: Histoire de 1' aviation. Paris, 1948.;
RÉV Pál: Emlékezés a kormányozható léghajó magyar származású feltalálójára.
Közlekedéstudományi Szemle, 1967. 2.; VAJDA Pál-ifj. BARTHA Lajos: Magyar
feltalálók és találmányok. In: ORLOWSKI-PRZYROWSKI: Találmányok könyve. Bp.,
1982. Vajdáné Csizmarik Irén