SCHWARZ DÁVID (Keszthely, 1850. dec. 7. - Bécs, 1897. jan. 13.)

Technikus, a merev rendszerű, könnyűfémből készült, kormányozható léghajó feltalálója. Zágrábban fafeldolgozó üzeme és fatelepe volt, csak 40 éves korában kezdett foglalkozni a kormányozható léghajó építésének gondolatával. Léghajóját nem gumival impregnált ballonszövetből, hanem ennél sokkal ellenállóbb anyagból, fémből akarta felépíteni. Kidolgozott terveit Bécsben bemutatta a hadügyminiszternek, aki az elgondolás újszerűségét elismerte, de a megvalósítás lehetőségét kétségbe vonta, és ezért anyagi támogatást nem adott. A bécsi katonai attasén keresztül meghívást kapott Oroszországba, ahol két évig Pétervárott dolgozott léghajóján. Az elkészült léghajót azonban nem lehetett megtölteni hidrogéngázzal. Amikor a felszállásra kitűzött határidő lejárt, az orosz kincstár beszüntette a további támogatást. Oroszországból Berlinbe ment, itt megismerkedett Berg Károllyal, egy alumíniumfeldolgozó üzem tulajdonosával, aki tervei iránt érdeklődött. 1895-től dolgozott az alumíniumból készült, rácsszerkezetű léghajó megvalósításán. Üzemeit eladva, egész vagyonát feláldozta célja elérése érdekében. Az 1896. október 9-én tartott első próbarepülés eredménytelen volt, a rossz minőségű hidrogénnek nem volt megfelelő felhajtóereje. A vegyészeti gyár azonban nemsokára megfelelő töltőgázt szállított. Szervezete azonban a túlfeszített munkát és a sok balsikert nem tudta elviselni, 1897. jánuár 13-án meghalt. Az 1897. november 3-i - sikeres próbafelszállásnál már csak özvegye jelenhetett meg, aki a léghajó terveit - Berg Károly révén - eladta Zeppelin Ferdinándnak. Sch. D. elgondolásait is figyelembe véve alkotta meg Zeppelin a róla elnevezett léghajótípust. A próbafelszállás után Schwarz léghajójáról a szakértők is megállapították, hogy "elgondolása azt bizonyítja, hogy megtalálták a fémből készült léghajó készítésének és kormányzásának módját". A Schwarz-féle léghajó 47,5 méter hosszú, 13,5 méter átmérőjű, két végén kúpos, henger alakú test volt. Ezt a testet 0,2 mm vastag alumíniumlapokkal borított rácsszerkezetű váz alkotta. (Ez volt a világon az első héjszerkezetű légi jármű.) Térfogata 3605 m3 volt, a legnagyobb az addig építettek közül. A gondolát alumíniumrudakkal mereven hozzáerősítették a léghajó testéhez. A 2 méter átmérőjű légcsavarokat 505 kg tömegű, négyhengeres, 16/12 lóerős Daimlermotor hajtotta.