Schwartzer, Ottó (babarczi) orvos, elmegyógyász, szül. Budapesten 1853., megh. u. o. 1913 okt. 13. Mint orvos 1878. a budai magánelmegyógyászati intézet vezetője lett. 1901 óta az orsz. közegészségügyi tanács másodelnöke, 1885. egyetemi magántanár, 1897. a Magyar Vöröskereszt Egyesület főgondnokhelyettesévé, 1898. főgondnokává nevezték ki, 1900. m. kir. Udvari tanácsosi címet kapott, 1905. főrendiházi tag lett, 1909. magyar bárói rangra emelték, 1910. az orvosi gyakorlattól visszavonult és szanatóriumától is megvált. Nagyszámú kiváló munkái közül megemlítjük: Die Bewusstlosigkeits – Zustande als Strafausschliessungsgründe im Sinne der deutsch-österreich. und ungarischen Strafgesetzgebung (Tübingen 1878); Abwehr, Richtigstellung der Diagnose der transitorischenTobsucht (1879); Die transitorische Tobsucht (Wien 1880); Törvényszékelmekórtani levelek (Budapest 1887); Az elmebetegek jogvédelme (I. köt.: magánjogi rész; II. köt.: büntetőjogi rész, u. o. 1894-95); Psychiatriai jegyzetek (u. o. 1893); Közigazgatási elmekórtan (1897); Elmebeteg-törvény (4 füzet, 1902); A korlátolt beszámíthatóság (1906). Lefordította Krafft-Ebing A törvényszéki elmekórtan című művét (Magyar Tud. Akadémia kiadása).