SCHULEK ELEMÉR (Késmárk, 1893. szept. 3. - Budapest, 1964. okt. 14.)

Gyógyszerész családból származott, maga is gyógyszerészetet tanult a budapesti Tudományegyetemen. Doktorátusát 1920-ban szerezte meg. Az egyetemen maradt és az 1. sz. Kémiai Intézetben Winkler Lajos mellett dolgozott mint tanársegéd, közben hosszabb tanulmányutat tett Európában és az Egyesült Államokban. Elsősorban higiéniai intézeteket keresett fel, mivel 1927-ben az újonnan alapított Országos Közegészségügyi Intézet kémiai osztályára került, amelynek hamarosan vezetőjévé nevezték ki. Feladata itt a hivatalos gyógyszervizsgálat megszervezése volt. 1944-ben a Tudományegyetem analitikai és szervetlen kémiai tanszékének professzorává hívták meg, Szebellédy László utódaként. 1941-ben a Magyar Tudományos Akadémia lev., 1945-ben r. tagjává választotta. Két ízben tüntették ki Kossuth-díjjal. A klasszikus analitikai módszerek továbbfejlesztője volt, s különös érdemei vannak a gyógyszeranalitikai módszerek fejlesztésében. A Vilecz-cel kidolgozott kénsav-peroxidos roncsolásos redukciós és bromatometriás módszere - gyógyszerkészítmények arzén- és antimontartalmának meghatározására - széleskörűen elterjedt, s azt brómos titrálások területére is kiterjesztette. A térfogatos analitikába számos új redoxindikátort vezetett be. Az Acta Pharmaceutica Hungarica főszerkesztője volt.