SCHLESINGER LAJOS (Nagyszombat, 1864. nov. 1. - Giessen, 1933. dec.16.)

Egyetemi tanulmányait Heidelbergben és Berlinben végezte, ott doktorált 1877-ben és ott habilitálták egyetemi magántanárrá 1889-ben. 1897-ben a kolozsvári egyetem ny. r. professzorává nevezték ki, innen 1911-ben a budapesti Tudományegyetemre hívták, de még ugyanabban az évben a giesseni egyetem katedráját fogadta el. 1930-ban ment nyugdíjba. Az MTA 1902-ben lev. tagjai sorába választotta. Itthoni működése igen jelentős volt a hazai matematika fejlődésében.

Sokat fáradozott a két Bolyai elismertetéséért. E téren legjelentősebb értekezése "J. Bolyai in Memoriam" címmel Kolozsvárott jelent meg 1902-ben. Egyébként Gauss komplexfüggvénytani vizsgálatainak egyik folytatója volt és több tanítványát is bevezette ezekbe a kutatásokba. Eredményeket ért el a komplexváltozós közönséges differenciálegyenletek elméletének kidolgozásában; e kérdés legkiválóbb szakembereinek egyike volt abban a korban. Vizsgálatai ma is kutatásokra ösztönöznek néhány külföldi matematikust. Ennek megfelelően élete fő műveinek a "Handbuch der Theorie der linearen Differentialgleichungen" (1-3. köt. Leipzig, 1895-98.) és "Vorlesungen über lin. Differentialgleichungen" (Leipzig, 1908.) című monográfiáit kell tekintenünk.