SCHICK BÉLA (Balatonboglár, 1877. júl. 16. - New York, 1967. okt. 30.)

Középiskoláit még Magyarországon, orvosi tanulmányait Grazban végezte, majd Bécsben a gyermekklinikán helyezkedett el. Szakképesítésének elnyerése után tanársegédi kinevezést kapott (1907), majd magántanárrá képesítették (1912). Az I. világháború után az Amerikai Egyesült Államokba költözött (1923), ahol gyermekgyógyász professzorként nagy hírnévre tett szert. Magyarságát s annak jeleként Béla nevét haláláig (1967) megtartotta.

Kutatásait Pirquet-vel közösen kezdte meg s az akkoriban egyik legsúlyosabb és legelterjedtebb gyermekbetegség, a diftéria iránti fogékonyság felismerésére dolgozott ki bőrreakciót, amely "Schick-próba" néven vonult be az orvosi gyakorlatba. Sch. B. és Pirquet közös észlelése volt e vizsgálatok során az első ún. allergiás eset és az általuk közösen megteremtett új tudománynak, az allergiának alapjait is közösen fektették le 1905-ben kiadott könyvükben. Emlékét szülőházán emléktábla őrzi.

Főbb művei

PIRQUET Cl.-Sch. B.: Die Serumkrankheit. Wien, 1905.

Irodalom

KARASSZON D.-CSABA B.: Az immunológia magyar mesterei (angol és magyar nyelven) Bp., 1992.

Karasszon Dénes