A budapesti Műegyetemen szerzett vegyészmérnöki diplomát (1911). A földtan iránti érdeklődését Schafarzik Ferenc geológus professzor keltette fel. Az I. világháborúban végig katona volt. 1920-ban került be a M. Kir. Földtani Intézetbe, ahol a kiváló agrofőgeológus Treitz Péter mellett dolgozott. 1924-ben a budapesti Tudományegyetemen summa cum laude eredménnyel földtanból szerzett doktori fokozatot. Sokoldalú felkészültsége és kiváló képességei alapján ugyanebben az évben Rockefeller-ösztöndíjat kapott s két és fél évig a zürichi Műegyetemen a nemzetközi hírű Wiegner professzor mellett dolgozott. A Földtani Intézetbe tért vissza és itt dolgozott főgeológusként nyugdíjba vonulásáig, illetve további kutatási megbízásokkal, élete végéig.

Sokirányú képzettsége sokirányú tudományos tevékenységre adott lehetőséget. Publikációinak nem a száma nagy, de minden dolgozatának súlya van. Úttörő gondolatai és eredményei voltak az agro- és kvartergeológiában, a mérnökgeológiában, a hidro- és ércgeológiában. 1952-ben addigi tudományos tevékenysége alapján kiemelt összegű kandidátusi fokozatban részesült. Több szabadalmi eljárását jegyezték be. Legismertebb szabadalma a kálisó hazai kinyerésére munkaközösségben kidolgozott, elfogadott és jutalmazott eljárás.