SÁVOLY PÁL (Budapest, 1893. jan. 30.-Budapest, 1968. dec. 20.)

Mérnöki oklevelének 1918-ban történt megszerzése óta kizárólag a tervezésnek élt. Működése első időszakában külföldön, Hollandiában, Belgiumban és Luxemburgban dolgozott, főleg hídtervezéseken. Önálló tervezése alapján Indiában, Kínában és Mexikóban is épültek műtárgyak.

Midőn külföldről 1928-ban hazatért, magánmérnöki tevékenységet folytatott. Részt vett az óbudai és Boráros téri Dunahidak építési munkálataiban, tervei szerint épült - többek között - a lánchídi aluljáró, a Margit híd aluljárója és a budai felüljárója, az Árpád híd feljárói, hajógyári áthidalása és a margitszigeti lejárója, a Ferdinánd híd stb. Nevéhez fűződik az első hazai acélvázas épület tervezése és sok más építmény között annak a Kútvölgyi Kórháznak tervezése is, melyben eredményekben gazdag élete véget ért.

1945 után részt vett a lerombolt hidak, de közöttük is elsősorban a Duna-hidak újjáépítésében.

A Szabadság híd, majd a Lánchíd helyreállítási munkáinak tervezése után, az állami tervező vállalatok 1948-ban történt megalakulása óta az ÁMTI, a MÉLYÉPTERV, majd az UVATERV Hídirodájának vezetője és irányítójaként folytatta munkáját. Munkájának elismeréseként - elsősorban a Lánchíd újjáépítésének terveiért 1954-ben a Kossuth-díj III. fokozatát kapta. Mint vezető és tervező irányította valamennyi Duna- és Tisza-híd tervezését, szüntelenül tanítva és átadva széles körű tapasztalatait. Kiemelkedőként fel kell sorolni a komáromi Barátság hidat, az újpesti, bajai és danaföldvári Duna-hidat, a tokaji, valamint a szolnoki Tisza-hidat. Vezetése alatt nemcsak itthon, hanem külföldön is elismerésre méltó hidak épültek, mint a heluani Nílus-híd, a szíriai Orontes-híd és számos egyiptomi forgóhíd.

Legszebb és legkiemelkedőbb munkája az új Erzsébet híd terveinek megalkotása volt.

A híd újjáépítése, és a régi helyett egy korszerű és modern kábelhíd tervezésének gondolata úgyszólván az újjáépítés első percétől kezdve foglalkoztatta. Szakmai lelkesedésének és sokévi kitartó munkájának tulajdonítható, hogy a híd a mai formájában megépülhetett. Mint az Erzsébet híd felelős tervezője, a számítási és tervezési munkát a részletekig irányította, és ezt az alkotást méltán és büszkén tekintette élete fő művének. Munkájának elismeréseképpen 1965-ben az Állami Díj I. fokozatával tüntették ki.

Magas kora ellenére, élete utolsó percéig sem szakadt el a tervezéstől, a műszaki munkától. Nem tudott beletörődni abba, hogy betegsége utolsó éveiben ne a tőle megszokott módon, a megszokott lendülettel és ütemben dolgozzék. Erős akarattal küzdött mindvégig.

Életének alkotóerejét a tervezőmunka adta. Munkájának eredményeit olyan alkotások őrzik, melyekre mindnyájan büszkék vagyunk.

Irodalom

Nekrológ. Mélyépítéstudományi Szemle, 1969.; ÁBRAHÁM Kálmán: S. P. emlékezete. Közlekedési Közlöny, 1969.

P. Károlyi Zsigmond