Miért piros az ég alja?..- Nem kell mindent természetesnek venni - féloldalas műveltségünk

Egy élet az ismeretterjesztés szolgálatában
Beszélgetés Sas Elemér professzorral

Cigarettafüstöt fújat egy emberrel üres sörösdobozba, majd ennek fenekére rákoppint, s bár távol tartja az égő gyertyától a dobozt, a láng mégis elalszik. Ezzel és más, hasonló kísérletekkel kápráztatja el közönségét szerte az országban a televízió "iskola-tévé" műsoraiból jól ismert fizikus, Sas Elemér. Legutóbb két határmenti vasi faluban, Szentpéterfán és Nardán járt kollégáival - a péterfai születésű - Skrapits Lajossal és Breier Lászlóval. A budapesti ELTE fizika professzorai egyszerű eszközökkel, közérthető nyelven tárják fel a világ mindennapi "csodáit".

- Elnéztem a kísérleteket, a mutatványokat, és arra gondoltam, ha így vezettek volna be a fizika rejtelmeibe,, talán nem utáltam volna e tantárgyat az is kolában - fordultam Sas Elemér professzorhoz.

- Meg vagyok róla győződve. A fizika tanításával kapcsolatos kérdések megvitatásában évekig részt vettem. Nyugdíjasként ma is a fizika tanításával kapcsolatos kollokviumot vezetek az ELTE negyedéveseinek. Engem mélységesen felháborít az az elvieskedő tanítás, ami nálunk - nem csak a fizikánál - kialakult. Alapvetően eredménytelenül harcoltam évekig többedmagammal ellene: Senki sem születik úgy, hogy fizikus akar lenni. Fel kell kelteni az érdeklődését. Egyáltalán azt a vágyat kell felkelteni az emberekben, hogy meg akarják érteni a fizika jelenségeit, meg azt az örömet kell megadni nekik, hogy ezt vagy amazt megértették. Ott volt például a gyufafejes kísérlet. Ezt otthon bárki megcsinálhatja. Ha a gyerek kedvet kap hozzá és otthon bemutatja, mindenki szájtátva nézi. A gyerek büszke teljesítményére, de meg kell tudni magyaráznia, hogy mi miért van úgy.

-Professzor úr talán éppen hasonló kísérletek révén jutott a fizika közelébe?

- Gyerekkoromban még nem volt iskola-tévé, azt sem tudtam, hogy ami engem érdekel, fizikának hívják. Különösen a zseblámpaelemmel barkácsoltam sokat. Amikor az iskolában fizikát tanultam, a szüleim vettek egy elektromos kísérletező szekrényt. Egy optikai szekrénykét is kaptam: tudtam mikroszkópot, távcsövet; vetítőgépet csinálni. Többféle optikai csalódást, a fénnyel kapcsolatos meglepetést is elő lehetett a szekrény tartalmával varázsolni. Még mindig megvan otthon. Hasonló a mai gyerek számára is érdekes lenne. Készítettem magamnak egy kapcsolótáblát is. A szobában volt egy kísérletező sarkom. Készítettem - egyiket-másikat feltaláltam a magam számára - villanymotort, elektromos mé- rőműszert, ventilátort. Akkoriban fizikusként nem lehetett továbbtanulni. Így matematika-fizika szakos-tanárnak jelentkeztem. Másodéves-voltam, amikor az ELTÉ-n bevezették a fizikus szakot.

- Mikor volt ez?

- 1948-ban kezdtem az egyetemet. Sokan átiratkoztak a fizikus szakra. Egy időre én is újra elsőéves lettem. 1953-ban végeztem, tanársegéd lettem az egyetem fizikai intézetében. A fizikusokat aztán hamarosan átirányították a műegyetemre. Aki gyárban akart elhelyezkedni, attól megkérdezték: - Maga mérnök? - Nem, én fizikus vagyok - hangzott a válasz. S ezzel nem tudtak mit kezdeni. Jobb híján laboránsi feladatot adtak a fizikusoknak.

- Mikor kezdte az ismeretterjesztést, illetve a tévés szereplést?

- 53-54-től tartok ismeretterjesztő előadásokat. Kezdettől fogva nagyon' jól sikerültek, Öveges professzor után engem javasolt a TIT a televíziónak. A tévében 1957-ben volt az. első ismeretterjesztő előadásom; élőben ment, akkoriban még csak kísérleti adások voltak: Évente körülbelül egy-egy előadásom volt a tévében. Aztán megfeledkeztek rólam. Majd indult az iskola-tévé, s valakinek eszébe jutottam. Behívtak próbafelvételre: az nagyon sikerült. Az iskola-televízióban a fizika tanára lettem. Ha nem volt iskola-tévés munka; az ismeretterjesztő osztály népművelési főszerkesztősége foglalkoztatott. Egy időben nagyon sokat szerepeltem a tévében. Antal Imrével csináltuk például a Mindenki iskolája sorozatot: Máig nagyon jó érzés, hogy lépten-nyomon megszólítanak mért nem folytatom az előadásokat.

- Alapvetően kiket akar megnyerni az előadásokkal? És tulajdonképpen minek akarja megnyerni őket: a fizikának vagy másnak?

- Szeretném, hogy minél többen a fizikát válasszák élethivatásuknak. Magyarország eddig is sok híres fizikust adott a világnak, szeretném, ha a jövőben is így lenne. A mindennapi élethez hozzátartozik a fizika. Azt akarom, hogy a fizika az általános műveltség szerves része legyen. Magyarország e téren féloldalas. Rosszalljuk a humán műveltség hiányát, de a reá1 műveltség hiányát nem helytelenítjük. Például hallom a rádióban, hogy "öt egész huszonöt tizedet" mondanak. Senki sem haragszik érte. Sőt, majdnem sikk rossznak lenni matematikából. De ha én azt mondanám például, hogy a Himnuszt Vörösmarty írta, óriási lenne a felháborodás.

- A fizika már olyan magasságokban és mélységekben jár, hogy az ember nem tudja, be le- het-e mutatni a nagyon bonyolult jelenségeket is ilyen egyszerű kísérletekkel, vagy sem.

- Be lehet, mert az alaptörvények egyformák. A sok korszerű berendezéssel a kisgyerek is egészen jól el tud játszani, de az emberek azok működéséről már sokkal kevesebbet tudnak. Elhanyagolják ezeket az alapjelenségeket, amelyeket például mi most bemutattunk. Pedig minden ezekből indul ki.

- Évtizedek óta járja az országot: ön szerint mennyire vagyunk a természettudományok- ban analfabéták?

-Hát, sok csodálkozó tekintettel találkozom. Azt tapasztaltam, hogy a kisgyereknek, a szűz elmének könnyebb valamit ebből átadni, mint annak a felnőttnek, aki már tud valamit, de rosszul. Volt például egy kísérletem ólomlemezekkel. Két ólomlemezt lecsiszoltam smirg- livel, s ezzel a felével egymásra fektettem: összeszorítottam őket, és eggyé váltak. Ennek az a magyarázata, hogy, molekuláris erők lépnek fel, és ettől "összehegesztődnek". De ha az uj-jammal megdörzsölöm a lecsiszolt felületet, ezzel vékony zsírréteget viszek fel, csinálhatok barmit, már nem állnak össze. Egy bemutatónál a segítőm, egy műszerész, hozni akart egy durva ráspolyt, hogy majd avval rücskösebb felületet lehet teremteni, mert azt gondolta, a rovátkákba kell illeszteni a lemezeket. Épp ellenkezőleg van: minél fényesebbre kell csiszolni, hogy az ólommolekulák minél közelebb kerüljenek egymáshoz.

- A "civilek" nem szokták azt mondani, hogy fura elmeállapot az olyan, amelyik a hó- esésben nem a hópelyhek formájában, táncában, csillogásában gyönyörködik, hanem azon tűnődik, miért fehér a hó.

- Nem. Inkább azt veszem észre, az emberek hozzászoknak, hogy a dolgokon gondolkodjanak. Nem kell mindig mindent természetesnek venni. S a gondolkodás ötleteket szülhet. Mennyi idő kellett például a világtörténelemben ahhoz, hogy jöjjön Newton és elgondolkodjon azon, miért esnek le a tárgyak, ha a levegőben elengedik őket.

Vas Népe 1993. január 29. Péntek

Horváth Sándor