SAJÓ ELEMÉR (Budapest, 1875. szept. 9. - Budapest, 1934. szept. 24.)

Annak ellenére, hogy S. E. mindössze négy esztendeig állt a földmívelésügyi minisztériumban a hazai vízügyek legfőbb irányítói posztján, mégis méltán tekinthetjük őt Kvassay Jenő mellett a távlatokban gondolkodó, tervszerű vízügyi politika legkiemelkedőbb képviselőjének.

Fiatal diákként hírneves nagybátyjának, Kvassay Jenőnek példájára ő is a műszaki pályát választotta életének hivatásául. Az 1898-ban Budapesten szerzett mérnöki oklevelével kezdte tevékenységét, az akkori Magyarország talán legnagyobb vízépítési alkotásának - a Ferenc-csatorna tiszai torkolatának áthelyezésével kapcsolatos óbecsei kettős hajózsilipnek - építési munkálataiban. Ennek befejezte után a Béga-csatornázási építkezéseknél dolgozott. Itt szerzett tapasztalatait dolgozta fel első publikációjában, amely 1904-ben Kamara-zsilipek kövezett kamrákkal címmel jelent meg a magyar mérnökegylet közlönyében. A fiatal mérnök szaktudását és szervezőkészségét 1906-ban már a Soroksári Duna-ág rendezési munkálatainál hasznosította. Mint a Soroksári Duna-ágon létesült Kvassay-zsilip tervezője és építésvezetője, lényegében az egész rendezési munkát ő irányította és fejezte be közmegelégedésre. A feladat sikeres megoldása érdekében az elsők között végzett Magyarországon szabadtéri kisminta-kísérleteket, s 1911-ben - a Csepel-sziget csúcsán létrehozott cementkísérleti állomáson - a hajózsilip betonmunkáinak korszere elvégzése céljából betonkeverési vizsgálatokat folytatott.

Közvetlen gyakorlati céllal végzett tudományos munkája nem maradt ismeretlen a hazai szakmai közvélemény előtt, s a Lampl Hugóval közösen megírt A beton című könyve 1915-ben a Magyar Mérnök- és Építészegylet nagy aranyérmét nyerte el.

Nehéz volna felsorolni mindazokat a hazai vízépítési-technológiai eljárásokat, amelyeket a hazai vízépítési gyakorlatban bevezetett és alkalmazott, munkájának igazi értékét az adta meg, hogy a mellette felnövekvő és dolgozó kitűnő tervező és építő mérnökök gazdag tapasztalatokat szerezhettek.

S. E.-t időközben a közlekedési-közgazdasági kérdések is foglalkoztatni kezdték, s mikor az első világháború vége felé a dunai víziút és a vasúti szállítás közötti kapcsolat hiánya a kormányzatot egy Budapesten létesítendő dunai kikötő megépítésére szorította, az 1919. február 1-jén felállított Kikötőépítési Igazgatóság élére Sajó Elemért nevezték ki. Az ország akkori sanyarú gazdaság-politikai helyzetében kétszer is az építés teljes leállítása fenyegette a vállalkozást, s csak Sajó kitartó meggyőző munkája tette lehetővé - a ma is nagy jelentőségű létesítmény - felépítését.

A kikötő megnyitása után, 1928-tól a földmívelésügyi minisztériumban előbb a Balaton ügyeivel, majd 1930-tól a vízügyi műszaki főosztály - lényegében a vízügyi szolgálat - vezetésével foglalkozott. Itt született meg 1931-ben híressé vált programja Emlékirat vizeink fokozottabb kihasználása és újabb vízügyi politikánk megállapítása tárgyában címmel, melyben lefektette azokat az alapelveket és terveket, melyeknek valóra váltása már csak a felszabadulás után, a vízügyeknek 1948-ban történt egységesítésével kezdődhetett meg.

Alkotó energiái az utolsó négy év során kimeríthetetlennek látszottak. Egyaránt foglalkozott az aszályos esztendőkkel sújtott magyar Alföld öntözési gondjainak megoldásával, a szikes területek problémáival, a Duna-Tisza-csatorna kérdéskörével, és a vízügyi szolgálat szervezeti kérdéseivel.

Nagyszabású terveinek megvalósulását már nem érhette meg. Alkotó ereje teljében 59 éves korában elhunyt.

Fő művei

Kamara-zsilipek kövezett kamrákkal. Magyar Mérnök- és Építészegylet Közlönye, 1904.; Víziutak és vasutak hazánkban és külföldön. Bp., 1909.; Új eljárás a leggazdaságosabb betonkeverékek megállapítására (LAMPL Hugóval közösen írt mű). Bp., 1914.; A beton. (LAMPL Hugóval közösen). Bp., 1914.; Emlékirat vizeink fokozottabb kihasználása és újabb vízügyi politikánk megállapítása tárgyában. Vízügyi Közlemények, 1931. 1.sz.; Szikeseink megjavítása. (Bevezető szöveg „A magyar szikesek” című műhöz)

Irodalom

LAMPL Hugó: S. E.. Vízügyi Közlemények, 1964. 4.; LÁSZLÓFFY Woldemár: S. E. születésének 100. évfordulójára. Hidrológiai Közlöny, 1976. 4.

Fejér László