RYBÁR ISTVÁN (Budapest, 1886. máj. 7. - Budapest, 1971. nov. 18.)

A Barcsay utcai (most Madách) gimnáziumban érettségizett kitűnő eredménnyel, majd a Tudományegyetemen 1909-ben szerzett summa cum laude fizika-matematika szakos tanári oklevelet. A következő tanévben a göttingeni egyetemen, W. Voigt intézetében gyarapította ismereteit. Eötvös Loránd már 1908-ban maga mellé vette, tanársegéde, majd adjunktusa volt. 1915-től az egyetem magántanára. Eötvös betegsége idején, majd halála után, megbízott előadóként folytatta mesterének egyetemi előadásait. 1922 és 1949 között ny. r. tanár a gyakorlati fizika, illetve a kísérleti fizika tanszéken. 1950-től nyugalomba vonulásáig (1962) a Magyar Állami Eötvös Loránd Geofizikai Intézet tudományos munkatársa. A Magyar Geofizikusok Egyesületének egyik alapítója. 1918-tól az MTA lev., 1931-től r. tagja.

Tudományos munkássága kezdetén a spektrálanalízis és a fényvisszaverődés kérdései foglalkoztatták, majd a torziós inga korszerűsítése és továbbfejlesztése lett kutatásainak fő területe - itt ért el nemzetközi elismerést. R. I. a műszer platinairidium torziós szálát helyettesítette egy célszerűbb volfrámötvözettel, a vizuális észlelés helyett bevezette a fotografikus regisztrálást, automatizálta a fényképezést, az észlelési adatok rögzítését és a műszer továbbforgatását, valamint jelentősen csökkentette a műszer méreteit. Az általa szerkesztett "Auterbal" elnevezésű, kisméretű, könnyen kezelhető torziós ingát a két világháború között külföldön is sokfelé alkalmazták.

Meghívták Angliába, Franciaországba, Németországba, Belgiumba. 1930-ban az USA-han a houstoni egyetemen töltött több hónapot. Ez az egyetem - és korábban már a Standard Oil Company is - magyarországi fizetésének százszorosát kínálta fel neki, ő mégis hazáját választotta. Helytállását, humanizmusát és bátorságát mutatja az is, hogy az 1944-45-ös időszakban igyekezett menteni az üldözötteket.

Műszerfejlesztői munkáját az Eötvös Loránd Geofizikai Intézetben is folytatta.

Vizsgálta az inga lengési idejének csökkentési lehetőségét. Felismeréseit 1952-ben ismertette. Az intézetben kifejlesztett E 54 jelzésű torziós inga 1958-ban elnyerte a brüsszeli világkiállítás nagydíját.