RUSZNYÁK ISTVÁN (Budapest, 1889. január 22. - Budapest, 1974. október 15.)

A klinikai és kísérletes orvostudomány nemzetközi hírű, kiemelkedő művelője, iskolateremtő belgyógyász professzor, két évtizeden át a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. Tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi karán végezte 1906-1911 között, 1911-bhen kapott orvosi diplomát. Orvostanhallgató korában dolgozott az egyetem II. sz. kórbonctani intézetében, majd a Korányi Sándor vezette II. sz. belgyógyászati klinika orvosa lett. Itt szerezte 1926-ban magántanári képesítését, majd 1928-ban adjunktusi kinevezést kapott. A Korányi Sándor mellett eltöltött két évtized formálta ki a kémia iránt kezdettől fogva érdeklődő belgyógyász természettudományos alapokra támaszkodó orvosi, klinikai szemléletét.

1931-ben professzori kinevezést kapott a szegedi egyetemre, 1945-ig igazgatta az egyetem belgyógyászati klinikáját. 1937-38-ban orvoskari dékán. 1945-ben kinevezik a budapesti II. sz. belgyógyászati klinika élére, 1946-1970-ig, nyugdíjba vonulásáig, az I. belgyógyászati klinika igazgatója. 1954-ben megalapította az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutató Intézetét, s annak 1970-ig volt igazgatója.

Az MTA 1946-ban választotta tagjává. 1949-től 1970-ig az MTA elnöke volt. Döntő szerepe volt az Akadémia kutatóhálózatának létrehozásában.

Egy ideig az Orvosok Lapjának és az Orvosi Hetilapnak, majd 1959-től haláláig az Acta Medicának főszerkesztője volt.

Tudományos munkásságának legfontosabb területei: a hemolízis mechanizmusa, a malária kórtana és gyógyítása; a vesebetegségek kórtanának keretében a vérfehérjék fizikai kémiája és transzportfunkciója, a vesebajos ödéma keletkezési mechanizmusa; a flavonoidok vitaminszerű hatása, a P-vitamin leírása (Szent-Györgyi Alberttel együttműködésben); a nyirokkeringés élet- és kórtana.