Richter Gedeon - szülei korai halála miatt - árva gyerekként Gyöngyösön nevelkedett, ott végezte középiskoláit, majd ugyanott töltötte hároméves gyógyszertári gyakorlatát, amelynek befejeztével 1893-ban a kolozsvári egyetemen szerzett gyakornoki végbizonyítványt, kitűnő eredménnyel. Ugyanabban az évben beiratkozott a Pesti Magyar Királyi Tudományegyetem bölcsészeti karára, majd 1894-ben az orvosi karra, ahol 1895-ben nyerte el a gyógyszerészi oklevelet, ugyancsak kitűnő eredménnyel. Ezután Szolnok, Miskolc, Beregszász és Ótátrafüred gyógyszertáraiban végezte el az önálló gyógyszertár nyitásához törvény által előírt gyógyszerészi gyakorlatot.

Ebben az időszakban érlelődött meg benne a hivatásszerű gyógyszergyártás terve, de önállósulása előtt szükségesnek tartotta a szakma nemzetközi fejlődésének megismerését, ezért 1897-ben külföldi tanulmányútra indult. Rövid megszakításokkal négy éven át dolgozott német, olasz, francia és angol gyógyszertárakban, illetőleg gyógyszergyárakban.

Külföldi tanulmányútjáról hazatérve, atyai örökségéből megvásárolta Pesten, az Üllői út 105. szám alatt ma is működő Sas-patikát, ahol preparatív laboratóriumot létesített, és 1901-ben megkezdte a különböző organoterápiás készítmények előállítását. Az új gyógyszereket szívesen fogadta a magyar orvostársadalom. 1904-ben kiadott közleményében arról ad számot, hogy "a magyar gyógyszerkészítményekkel sikerült legyőzni a külföldi behozatal versenyét".

Miután egyre több új gyógyszer előállítását dolgozta ki, és készítményeit külföldön is megismerték, az igények rövidesen meghaladták az Üllői úti gyógyszertár teljesítőképességét. Ekkor megalapította az első magyar gyógyszergyárat. A hasonnemű külföldi gyárak mintájára felszerelt üzem 1907-ben kezdte meg működését a Budapest X., Cserkész u. 63. sz. telephelyen, a mai gyár területének egy kis hányadán.

Az új vállalkozás R. G. személyes irányításával gyorsan fejlődött, és termelési profilja bővült. A Hormogland-Richter gyűjtőnéven közismertté vált organoterápiás készítményekben a legkülönbözőbb állati szervek szárított porát, illetőleg kivonatát hozták forgalomba. Emellett megjelentek a standardizált növényi készítmények Adigan (digitális lanata), Ergam (anyarozs kivonat) stb. -, valamint az első szintetikus termékek - Hyperol (szilárd halmazállapotú fertőtlenítőszer), Kalmopyrin (ma is népszerű lázcsillapító) stb. A cég hírnevét megalapozta a készítmények széles körű szakirodalmi ismertetése, valamint a kutatás fejlődése. 1914-ben már 24 elfogadott szabadalom volt vállalata birtokában. Ekkor a "Richter"-t már az Osztrák-Magyar Monarchia legszámottevőbb gyógyszergyártó vállalataként tartották nyilván.

A húszas években megszervezte az első hazai ipari biológiai laboratóriumot. Ez nagy fejlődést jelentett, miután ez tette lehetővé a természetes hatóanyagok gazdaságos ipari izolálását, valamint a kész gyógyszerek hatóanyagának standardizálását és ellenőrzését.

A harmincas évek végén a vállalat nemzetközi versenyképességének biztosítása érdekében kutatási szervezetet hozott létre, amely számos új gyógyszer hazai gyártásának kidolgozása mellett elkezdte a korábban természetből izolált szteroid hormonok félszintetikus előállítását (testosteron, progesteron, cholesterinből). 1941-ben gyakorlatilag a nemzetközi kutatással egyidőben oldották meg az első szintetikus ösztrogén hormon (stilbestrol) előállítását.

R. G. nemcsak invenciózus kutató, hanem kiváló szervező is volt. Korán felismerte, hogy kis országban az ipari gyógyszergyártás csak úgy életképes, ha jelentős exportértékesítésre támaszkodik, ezért kezdettől fogva tervszerűen építette ki nemzetközi kapcsolatait. Ezek fejlesztése érdekében 1923-ban családi részvénytársasággá alakította a céget, és korát megelőzve, a mai nemzetközi nagyvállalatok analógiájára alakította ki exportstratégiáját. Rövid idő alatt az öt kontinenst átfogó ügynöki hálózatot épített ki, és tíz külföldi fiókvállalatot alapított (Anglia, Argentína, Belgium, Egyiptom, Jugoszlávia, Lengyelország, Olaszország, Mexikó, Románia, Törökország). A harmincas évek végén a Richter volt hazánk második legnagyobb exportáló vállalata az Egyesült Izzó mögött.

A második világháború derékba törte a vállalat fejlődését. R. G. fáradhatatlanul harcolt a nehézségek leküzdéséért, de a zsidótörvény alapján 1942-ben megfosztották vezérigazgatói tevékenységétől, majd a gyárból is kitiltották. Ezután illegálisan bizalmas munkatársai útján - otthonából irányította a vállalatot. 1944 júniusában még módja lett volna Svájcba menekülni, de ő nem élt ezzel a lehetőséggel, mert nem akarta elhagyni vállalatát. Ezután a megaláztatás, bujdosás és szenvedés hónapjait kellett átélnie, majd a nyilas terror áldozata lett.

Irodalom

R. G. Vegyészeti Gyár Rt. 1901-1927. Évkönyv. Bp., 1928.; R. G. Vegyészeti Gyár Rt. 1901-1941. Évkönyv. Bp., 1942.; MOZSONYI S.: R. G. gyógyszerész, a magyar gyógyszeripar megalapítója. Gyógyszerészet, 1972. 1.; PILLICH L.: R. G. a magyar gyógyszeripar úttörője. Acta Pharmaceutica Hungarica, 46. 1976.; PERJÉS L: A R. G. Vegyészeti Gyár Rt. alapítása és fejlődése (Kézirat, 1992.); Évfordulóink 1994.