Richardson,
Sir Owen Williams (szül. 1879. ápr. 26. Dewsbury, Yorkshire,
Anglia - megh. 1959. febr. 15. Alton, Hampshire), angol fizikus; 1928-ban
fizikai Nobel-díjat kapott a magas hőmérsékletű
fémek elektronkibocsátásának vizsgálatáért.
A jelenséget vákuumcsövekben alkalmazzák.
Richardson a cambridge-i Trinity College hallgatójaként
végzett (1900), J. J. Thomson tanítványa volt a Cavendish
Laboratóriumban, majd a Princetoni Egyetemen tanított (1906-1913).
1911-ben bebizonyította, hogy az elektronokat a magas hőmérsékletű
fémek, és nem a környező levegő bocsátja
ki, ahogy néhányan gondolták. Ugyanebben az évben
matematikai egyenlettel is leírta az elektronkibocsátás
sebessége és a fém abszolút hőmérséklete
közötti összefüggést. Ez az egyenlet, amelyet
Richardson-törvénynek vagy Richardson-Dushmann-egyenletnek
neveznek, jelentősen hozzájárult az elektroncsövek
kutatásához és fejlesztéséhez. Richardsont
1914-ben nevezték ki fizikaprofesszorrá. Tíz évvel
később a Londoni Egyetemhez tartozó King's College
kutatási igazgatója lett; 1944-ben vonult nyugdíjba.
1939-ben lovaggá ütötték.