Richardson a cambridge-i Trinity College hallgatójaként végzett (1900), J. J. Thomson tanítványa volt a Cavendish Laboratóriumban, majd a Princetoni Egyetemen tanított (1906-1913). 1911-ben bebizonyította, hogy az elektronokat a magas hőmérsékletű fémek, és nem a környező levegő bocsátja ki, ahogy néhányan gondolták. Ugyanebben az évben matematikai egyenlettel is leírta az elektronkibocsátás sebessége és a fém abszolút hőmérséklete közötti összefüggést. Ez az egyenlet, amelyet Richardson-törvénynek vagy Richardson-Dushmann-egyenletnek neveznek, jelentősen hozzájárult az elektroncsövek kutatásához és fejlesztéséhez. Richardsont 1914-ben nevezték ki fizikaprofesszorrá. Tíz évvel később a Londoni Egyetemhez tartozó King's College kutatási igazgatója lett; 1944-ben vonult nyugdíjba. 1939-ben lovaggá ütötték.

[an error occurred while processing this directive]