Orvosdoktori diplomáját a budapesti Tudományegyetemen szerezte 1897-ben. Két éven át kórbonctani gyakornokként Pertik professzor mellett működött, 1898 szeptembertől a budapesti Állatorvosi Főiskola vegytani tanszékén tanársegéd, majd adjunktus. 1902-ben fizikai kémiából, majd 1907-ben a budapesti Tudományegyetemen orvosi fizikai kémiából magántanári habilitációt szerzett. Az Állatorvosi Főiskolán 1904-ben a fizika előadója, 1908ban c.r.k. tanár, 1910-ben a fizika ny. r. tanárává nevezték ki. 1900-ban fél évet Lipcsében, W. Ostwald intézetében dolgozott, 1902-ben Würzburgban A. Hantzsch laboratóriumában, 1907-ben J. J. Thomson intézetében, Cambridge-ben volt tanulmányúton, 1927-ben Stockholmban, Siegbahn intézetében röntgen spektroszkópiával foglalkozott. 1923-ban a pécsi Erzsébet Tudományegyetem orvosi fizikai tanszékére nevezték ki egyetemi tanárrá, ahol az intézet igazgatójaként dolgozott haláláig. 1923 őszétől az egyetemi Központi Röntgenintézet igazgatói tisztét is betöltötte.

Kutatómunkájában a fizika, ill. fizikai kémia, valamint az orvostudomány határterülete foglalkoztatta, a hazai biofizika előfutárának tekinthető. Kutatási tevékenysége és kiterjedt röntgenterápiás gyakorlati és fejlesztő munkája mellett előszeretettel foglalkozott az állatorvostan-hallgatók, majd később orvostanhallgatók fizika oktatásával. Physica című (1. kiadás 1914., 2. kiadás 1922., Budapest, Universitas) tankönyvéből generációk tanulták a fizika alapjait.

Mintegy 30 tudományos közleménye felölelte az orvosi fizika számos területét, élete utolsó két évtizedében főleg a röntgensugárzás biológiai hatásával és orvosi alkalmazásával foglalkozott.

Orvosi vonatkozású munkái az Orvosi Hetilapban, a Magyar Orvosi Archívumban, a Közlemények az összehasonlító élet- és kórtan köréből, a Magyar Röntgen Közlönyben, a Budapesti Orvosi Újságban, a Deutsche Med. Wochenschiftben, a Zentralbl. f. Physiol.-ban és a Pflüger's Arch.-ban jelentek meg. Foglalkozott a vesék ozmózisos nyomásának mérésével, a gyomor és belek reszorpciójával, a chinin származékok és ásványolajak hatásával a tejsavas erjedésre, a fehérje savmegkötő képességének meghatározására eljárást dolgozott ki. Foglalkozott a vizelet aciditásának elektrometriás úton való meghatározásával. Hári Pállal együtt készített - Az oldatok elméletének alkalmazása és ásványvizek élettani és gyógyító hatásának értelmezése című - dolgozatát az Országos Balneológiai Egyesület pályadíjjal tüntette ki.

Főbb művei

Über die osmotische Arbeit der Nieren. Arch. für Ges. Physiol, 109. 1905.; Die Sensibilisierungsfrage in der Strahlentherapie. Deutsche Med. Wochenschrift, 1920. 39.; Brennstoffelemente und elektrochemische Reduktion der Metalle bei hoher Temperatur. Zeitschr. f. Elektrochem., 1923.

Irodalom

Rhorer Emlékkönyv. Pécs, 1958. A Pécsi Orvostud. Egyetem kiadványa.