RÉNYI ALFRÉD (Budapest, 1921. márc. 20. Budapest, 1970. febr.1.)

Diplomáját a szegedi Tudományegyetemen szerezte 1946-ban. 1946-1949 között aspiránsként Moszkvában képezte tovább magát Jurij Vlagyimirovics Linnik vezetésével. Hazatérte után rövid ideig a debreceni egyetem professzora volt. 1950-ben, 29 éves korában kinevezték a Matematikai Kutató Intézet (akkor még Alkalmazott Matematikai Intézet) igazgatójának, 1952-től pedig a budapesti Tudományegyetemen egyetemi tanárként valószínűségszámítást adott elő. 1949-ben az MTA lev. tagjává választotta. 1954-ben Kossuth-díjat kapott.

1946-1949 között főleg számelmélettel foglalkozott. 1947-48-ban közleményei orosz nyelven a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának lapjaiban (Izvesztyija AN. SzSzSzR, Dokladü AN. SzSzSzR) jelentek meg. 1949 után érdeklődése a valószínűségszámítás és az információelmélet felé fordult. E tárgykörök további munkásságának középpontjába kerültek. Különösen érdekelte a valószínűségszámítás gyakorlati, elsősorban fizikai és technikai alkalmazása. 1954-ben jelent meg Valószínűségszámítás című egyetemi tankönyve. A valószínűségelmélet terén egyik kiugróan jelentős sikere a valószínűségszámítás Kolmogorov által megalkotott axiómarendszerének olyan általánosítása, hogy annak a gyakorlati vonatkozású nehézségei elhárultak. Rényinél a feltételes valószínűség fogalma volt az elsődleges alap, és így az ő elméletében Kolmogorov rendszere speciális esetként jelentkezik. Aspiráns korában ismerkedett meg a Linnik-féle nagyszitamódszerrel. Ennek tanulmányozása több, általa felfedezett eredményre vezette. Kimutatta, hogy létezik a módszernek egy tisztán valószínűségelméleti alakja. Innen erednek a Rényiféle keverési tételek és az az észrevétele, hogy a valószínűségi változók függőségi mértéke jobban használható a statisztikában, mint a korrelációs együtthatók. Számos kapcsolatot talált a számelmélet és a valószínűségelmélet között, különösen a valószínűségszámítás számelméleti alkalmazásaiban. Ide tartozik a Borel-tétel általánosítása is. Érdekelte a matematikatanítás módszertana, tevékenyen részt vett a matematika tanításának reformjában. Sok cikket és közkedvelt könyvet írt a matematika népszerűsítésének érdekében. Kialakult körülötte egy jó hírnévnek örvendő, főleg valószínűségszámítással foglalkozó csoport, és ezzel az egyik magyarországi matematikai iskola megteremtőjévé vált.

Részt vett a magyar tudományos közéletben is. Szerkesztette az MTA Matematikai Kutató Intézet Közleményeit. Az MTA Matematikai és Fizikai Osztályának vezetőségi tagja, a Bolyai János Matematikai Társulat ügyvezető elnöke, a Tudományos Minősítő Bizottság tagja volt. Meghívott előadóként járt Kínában, Amerikában. Emlékére 1972-ben az MTA Matematikai Kutató Intézete Rényi Alfréd-díjat alapított.

Főbb művei